A felnőttek miért nem fogadják el, hogy a gyerek is lehet fáradt?

Teljesen más a mentális és más a fizikai fáradtság.

Ha olyan munkád lenne, ami 12-16 óráig tart (ahogy az enyém tartott 18-25 éves koromig), akkor tudnád, hogy az milyen brutális tud lenni, amikor gyakorlatilag menni is alig bírsz. Akkor azt mondanád, hogy ülni egy padban és nézni ki a fejedből nem lehet annyira fárasztó. De én tudom, hogy az is az, mert levelezőn tanultam, és volt, hogy reggeltől késő délutánig voltak tömbösítve az órák. Hát az sem egy leányálom. Ahogy te elvárod, hogy ne nézzék le a suliba járást, úgy légy empatikus azokkal, akik dolgoznak, és ne szóld le őket azért, mert nekik meg az a fárasztó. Minden éremnek két oldala van, akkor is, ha csak az egyiket látod át! Ha elkezded mondani a szüleidnek, hogy a munka az semmi, pontosan ugyanolyan sértő vagy, mint ahogy ők bántanak téged, mert nem tisztelik, hogy tanulsz.

Igazad van, mikor letelik a munkaidő akkor nem kell utána házit írnod! De munka után

- el kell menni a boltba, bevásárolni.

- otthon takarítani gyorsan, mert a gyerek nagyon fáradt és nem volt ideje porszívózni vagy elmosogatni a két tányért.

- Ha kész a takarítás, akkor gyorsan álljunk neki a vacsorának, mert a család többi tagja hamarosan éhes lesz.

- vacsora után mosogatni, esetleg teregetni, vagy kivasalni a holnapi ruhákat.

- Addigra a család összes tagja vagy alszik, vagy a szobájában elvan, így van idő zuhanyozni, és végre ágyba bújni...

Én elhiszem, hogy a diák is fáradt. Voltam én is diák, bár régen volt, de emlékszem, hogy voltak napok amikor az iskolapadban leragadt a szemem annyira fáradt voltam. De ezt mondani, hogy sokkal könnyebb az élet 8-9-12 óra melóval mint a suliban, nos az a gyerek se csinál otthon szinte semmit.

Én 2 szakot vittem az egyetemen, állandóan volt valami tennivaló, se hétvégém, se hétköznap estém, mire mindent megcsináltam. Nyáron meg gyors kötelezőket előre elolvasni, kijegyzetelni stb...

Ahhoz képest nekem most sokkal jobb h 8-tól 5-ig meló aztán ha hazaérek megfőzök, takarítok és este 8-tól 10--11-ig azt csinálok amit akarok, enyém az este, nincs ott h jajj még ezt vagy azt el kell olvasnom/meg kell írnom.

Arról nem is beszélve h hétvégén se idegeskedek h jajj ezt vagy azt kéne még csinálni. Max a vasárnapi ebéd okozat gondot, de ha nincs kedvem akkor rendelek és kész. Számomra nyugodtabb a dolgozó élet, mert erősebb a határ a munka és a magánélet között, nem folyik össze a kettő.

Azért így felnőtt fejjel mondva, 26 évesen én is azt mondom, hogy sokkal könnyebb, és egyszerűbb gyereknek lenni. Persze embere válogatja.

Az iskola már olyan szempontból sem összehasonlítható hogy délután 2-4 körül vége van, átlag gyerek nem is szakad meg as tanulásban, szabad a délután nagy része, ott van 2-3 hónap "szabadság". Melóban ilyen nincs, ott végigdolgozod a telet, nyarat, szabadság is olyan hogy vagy elmehetsz vagy nem, esélyes hogy túlóráznod kell. Én pl ha 6-kor kelek, és akkor már késve indulok, 7-től meló, délután 5-ig, de ha épp kpunk valami feladatot akkor 6-7 is lehet belőle. Jó esetben 6 mire hazaérek, 1 óra mire megjárom a boltot, még 1 fürdeni, kajálni, összeszedni a cuccokat másnapra, és 10-11-kor alvás. Így nézve, messze egyszerűbb volt 14-18 évesen mikor ott volt a délután, hétvége.

Persze gyerekként sem mindenkinek egyszerű, van aki könnyen tanul, de van akinek órákig ott kell ülni, és hiába eszes, értelmes, nehezen tanulja meg az új dolgokat, neki kimerítőbb.

A munkás résszel egy ideig én is úgy voltam mint te, mikor diákmunkáztam, hogy nem kell tanulni, szabad a délután, semmi gondom ha kijövök melóhelyről, csak épp hosszú távon rájön az ember, hogy basszus 3 hónapja hivatalos ügyeket sem tudok intézni, vagy a fájós térdemmel orvoshoz menni, mert dolgozni kell...

Munkánál sem mindegy mit dolgozol. Dolgoztam olyan helyen, hogy egész nap rohangáltam egy raktárban, jó volt a társaság, fittnek éreztem magam, estére kellemesen lefáradtam, és szerettem. De dolgoztam gyárban is, ahol 8 órában egy gép mellett álltam és végeztem egy baromi unalmas, monoton munkát, és se senki akihez szólhatok, se zenét nem hallgathatok, se légkondi, se fűtés, és teljesen megerőltető volt. Na meg megint teljesen más egy irodai meló, ahol gép előtt ülsz egész nap, testileg nem fáradsz el, de a fejed, hátad, gerinced fáj, a lábad fáj, és agyilag úgy kimerülsz mint a baj. Ráadásul a test gyorsabban regenerálódik, mint a kimerült agy.

Kicsit olyan ez a kérdés, hogy egyrészt neked is igazad van, mert vannak felnőttek akik félvállról veszik a dolgokat, viszont neked sem kell egy nyári melótól fent hordani az orrod és úgy beállítani hogy milyen király dolog.

"Most nyáron dolgozok"

Egészen más nyáron dolgozni valami kis munkát, és más az, amikor rengeteg felelősség van rajtad és sokkal nagyobb elvárás.

Ha letelik a 8-10-12 óra a szüleidnek, és majd utána élnek a saját dolgaiknak, akkor neked nem lesz tiszta lakásod, tiszta ruhád és főtt kajád.

A gimi nem egy leterhelő dolog, majd egyetemen megtudod, mi az, hogy tanulni :)

21:17 attól, hogy valaki felnőtt és dolgozik még nem kötelező, hogy férje és 20 trehány gyereke legyen... Én hetente egyszer porszívózok (vagy ha bent van a kutyám akkor 3x) ami 15 perc, meg két naponta elmosom azt 4 lábast meg a 6 bögrét ami van és ennyi a háztartás. Ja meg főzök magamnak naponta egy adag rízst egy szelet rántotthússal. Nem kötelező családdal szenvedni, ezt te választottad magadnak, teháűt ez nem érdem, ha már így döntöttél, akkor sajnos ezeket a nehéz dolgokat meg kell csinálod. Vagy a többi, aki nem családdal él, az nem is ember?

Amúgy kérdező ezzel én is sokszor találkozok. Nem mondhatom meg a szüleimnek, hogy ha valami bajom van, ha fáj a fejem, ha beteg vagyok, ha fáradt vagyok, vagy mondjuk valamelyik szünnapomon elaludtam, mert előtte 2 hétig nem tudtam a melegtől... Rögtön azt kell hallgatnom, hogy "haha ugyan mitől fáradnál el? Én 40 éve dolgozok!" Ez egy tipikus hiba a felnőtteknél, amit, mint a fenti válaszok is bemutatják, sosem lesznek hajlandók beismerni. Jobbak akarnak lenni vagy azt akarják, hogy az ő fáradozásuk többet érjen, nem tudom. Minden esetre minden embernek a saját élete a legnehezebb, és minden embernek joga van fáradtnak érezni magát, és egyikőjük munkáját vagy életét sincs joga a felnőtteknek lekicsinyleni.