Jogos a kiakadásom a húgomra? 14/L

Mai nap a húgom vagy 1000-szer kijelentette nagy büszkén, hogy elmegy kutyát sétáltatni a barátnőivel. Az 500. kijelentésnél már irtóra ráuntam, de persze ezt nem mondtam neki, hanem helyeseltem, hogy milyen szuper. A "barátnőiről" azt kell tudni, hogy kicsi ribizlik, akik folyton csak kihasználják (pl. Húgom nagyon jó német nyelvből, ezért a kis örcsibarcsi-i mindig mellé akarnak ülni, hogy tudjanak puskázni, a tesóm meg ezt teljesen természetesnek tartja, hogy ők csalás útján jussanak hozzá a jó jegyhez.). Ezen kívül tök nyilvánvalóan szokták sértegetni, pl. "Milyen s### pólód van.", vagy szarkazmusból mondják, hogy "Tök jó a cipőd/hajad!". Olyan nyilvánvaló a rossz indulatúságuk, hogy még egy süket-néma is kapásból észrevenné, de a tesóm mindig azt mondja, hogy "Csak viccelnek!", vagy éppenséggel bóknak veszi a szarkazmust. Arról nem is beszélve, hogy a háta mögött súgdolóznak róla, de persze ezt se veszi észre. Ha pedig én fel próbálom erről világosítani, akkor még én vagyok a gonosz, rossz, hogy merem az ő kedves BFF-jeit ilyenekkel rágalmazni meg, hogy csak irigy vagyok rá, mert neki milyen jó barátnői vannak (aha, persze).

Ez a kis bevezető szükséges a dolgok átlátásához, - ugyanis még csak most vetem fel a valódi problémát. Tehát elment a ribizlikhez, erre kb. 1,5-2 óra múlva velük állít haza anélkül, hogy ezt nekem egy szóval is említette volna. Én pedig nem vagyok az a tipikus;;; nyitott ember, akinek tökéletes az egész élete és semmi rejtegetni valója sincs. A húgomnak és nekem közös szobánk van és ebben az a legrosszabb, hogy a kiscsajok még külön idegenvezetésben is részesültek, hogy még véletlenül se maradjon olyan bizalmas dolga a családnak, amit ők nem tudnak. És az a kifejezetten rendezett típus se vagyok, így nem kicsit leégtem előttük, amire a húgom még rá is tett egy lapáttal, pl. Egy mackónadrág éktelenkedett az ágyamon - gyűrödt állapotban -, ezért igyekeztem észrevétlenül kicsempészni az adott helyiségből a ruhadarabot, erre odaszól a húgom, hogy "Most takarítasz?". Mit ne mondjak, ez és az ehhez hasonló "játszom az eszem a haverok előtt, hogy úgy tűnjön itt én vagyok a főnök"megnyilvánulásai eléggé felnyomták bennem a pumpát, de nem szóltam vissza neki, mert gondolom akkor csak tovább színlelte volna a domináns félt. Plusz még csomó ciki sztorit mesélt nekik rólam, csak, hogy még jobban látszódjon, hogy bizony őt itt a nagylány.

Utána nagy-nehezen elhúzták a csíkot a kis ribikókák, de nagyon ki vagyok rá akadva. Én sosem viselkedek, viselkedtem ennyire megalázóan vele a haverjaim előtt, nem tudom neki miért volt, van szüksége erre, szerintem egy társaságnál nem ettől lehet bevágódni, csak egy parancsolgatós, öntelt idiótának fog az ember látszani.

Amikor megemlítettem neki, hogy máskor legalább szóljon ide, ha már ennyire ide kellett hozni a kiscsajokat, és ne hozzon kínos helyzetbe, ne pletykáljon rólam és főleg ne bánjon velem úgy, mint egy kutyával, mert nem ettől lesz menőbb vagy felnőttesebb, akkor persze megsértődött, hogy azt csinál amit akar, az ő háza is, az ő lakhelye, csak irigy vagyok rá, stb.

Szerintetek jogos a felháborodásom?

U.i.: A húgom 11 éves, a másik kettő meg tizenkettő.