Kinek van igaza?
Adott két testvér, nagyobb korkülönbséggel, fellnött nök. Nagyon jó kapcsolatot ápoltak egymás iránt, igaz messze ( más országban)laktnak egymástól, de telefonon, skype-on tartották a kapcsolatot. Huginak volt egy kutyája, ö volt addig a gyerek számára, de miután megszülettek az ikrei, elhanyagolta egy kicsit a kutyust. Nem volt annyi séta, foglalkozás, játszás egymással. Ezt látva a növér felajánlotta huginak hogy elviszi a kutyust, igaz h neki van már 2 kutyája, a harmadik is megfér a nagy udvaron. Hugi nagyon megörült az ajánlatnak, tudván hogy ott is szertve lesz, és lesznek barátai. Megegyezés nem volt közöttük hogy milyen formában: örökbeadás, kutyatartás, nevelés vagy miegymás, csak magához vette a növér. Mindenki boldog volt, a növérnek a kutyus a kedvence lett. 5 év elteltével megváltozott a növér családi helyzete, 1 évre munkát vállalt külföldön, ezért nagy volt a dillema mi legyen a kutyussal. Hugi aki ekkorre már 3 gyerekes lett, és lakásban lakott, természetesen bevállalta a kutyust arra az évre. Növér sirva vált el a kutyától, és "megigérette" vele, hogy visszavárja öt. Eltelt az év, visszajött növér, és visszavette a kutyát. Újra boldogok voltak, ágyba alvás, kézböl etetés miegymás (ami ellenkezett a hugi nevelési elveivel). Növér újra külföldre ment ezúttal hosszabb rokon látogatásra, az akkorra már idös, és kétszer daganattal operált kutyussal, DE magával vitte. Ott a kutya állapota rohamosan megromlott, orvosi ellátásra, gyógyszerkezelésre sok pénzt ki kellett fizetni, ami növérnek nem volt(munkanélküliség miatt). Ekkor egy telefonbeszélgetés alatt összevesztek, mondva a növér, hogy nem az ö kutyája, és durván beolvasott huginak, hogy soha egy köszönetet nem hallott töle, ami nem igaz ( az évek alatt folyamatos ellenszolgáltatást tett hugi). A vége az lett, hogy nem vitte haza a kutyust növér, el kellett altatni és hamvasztatni külföldön amit a rokon elölegezett meg, és természetesen a hugi részletben ugyan, de kifizette. Most mindkét fél mélyen csalódott egymásban, nem beszél egyik sem a másikkal , nyalogatják a
sebeiket, és gyászolják a kutyájukat. Ennek a tetejébe közel 500 €- ba került ez huginak, amiért nagyon be van rágva. Jogos?
Hát nekem egyikük se szimpi.
A felelős állattartás ott kezdődik, hogy tudom, egy kutyát nem 1-2 évre válallok, hanem 15-re akár. És hiába változnak közben a körülmények (terhesség, költözés, külföldi munka), nem mondok le róla.
Mindkét testvér ide-oda passzolgatta a kutyát kénye-kedve szerint (ha a Hugi be tudta vállalni 1 évre, akkor előtte miért nem? És hasonló kérdések merülnek fel bennem...).
Az meg már mindennek a teteje, hogy a kutya orvosi költségein is összevesznek. Jogos kérés lett volna, hogy mindketten belefizessenek, hisz eredetileg a Hugi kutyája volt. De ettől még a nővért sem mentem fel, szerintem felelőtlen állattartó mindkettő.
1: Te hol vagy a történetben? Annyira tudsz minden részletet.
2: Igen. 50 évesen gondolja meg, hogy vállal-e kiskutyát!
3: Alapesetben azt kellene egyeseknek meggondolni, hogy MIÉRT????? kell neki kutya?
Kerd el a noveredtol a penz felet ha emiatt vagy nyugtalan.
Mindketten tettetek olyanokat ami miatt el lehetne itelni de ha csak a penz a kerdes lenyege akkor szerintem is 50-50%-ban fizessetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!