Szerintetek kinek van igaza? Jogos, az álláspontom vagy sem?

Kicsit hosszú lesz a történetem, de aki elolvassa, nagyon köszönöm!

Van egy nővérem, 5 év van köztünk, ő 35 én 30 éves. Nekem van már egy kislányom (3 éves) és hamarosan születik még egy babánk. Nővérem férjnél van, de gyerekük még nincs. Nővérem 18 évesen mindent maga mögött hagyva külföldre költözött, aztán kisebb huzavona és családi vita után kiszökött külföldre. Ami akkor apuékat annyira megviselte, hogy az életét képes lett volna eldobni azért, hogy maradásra bírja nővéremet. Ez a dolog tabuként van kezelve, amolyan "tilos téma".

Nővérem egy 10 éves kapcsolatból lépett ki majdhogynem azonnal bele egy másikba, chaten át ismerkedett meg; egy albán sráccal, majd házasodott meg nagyon rövid ismeretség után, amit mi eleinte férjemmel furcsáltunk, nagyon féltettük, majd elfogadtunk. (Ennek csak anyu felé adtunk hangot, h nővéremet féltjük, de végülis az ő élete, stb. mivel anyuék ugyancsak ferde szemmel néztek erre a frigyre, nem örültek neki, az esküvőt is csak hónapokkal később tudtuk meg, senkinek nem szóltak róla, a fiú szülein és testvérein kivül a mi részünkről senki nem tudott arról, hogy nővérem férjhez ment.) Ezt a"gyanakvást", féltést anyu visszamondta egy beszélgetésük folyamán nővéremnek, aki megharagudott rám/ránk, hogy mi milyen jogon ítélkezünk az ő párja felett, csak azért, mert más a vallása, stb. És onnantól kezdve megszakadt köztünk a normális testvéri kapcsolat.

Mikor született a lányom előtte nővéremék hazajöttek (anyagi okokból a szüleimnél laktak fél évig) Férjem ezalatt munkát intézett a férjének, aki visszautasította, miszerint ők nem itt képzelik el a jövőjüket. Így az állásinterjúra el sem ment.

A szülésnél pedig nővérem be sem jött meglátogatni, hogy vagyok, avval az indokkal, hogy a párjáéknál ez nem szokás, h "idegen férfi" bejöjjön egy idegen nőhöz szülés után látogatni, így nővérem is visszalépett a látogatástól, hivatkozva arra, h jó feleségeként nem mászkál be hozzám külön a férje nélkül.

Ez akkor csak azért nem esett rosszul, mert teljesen a szülés élménye/hatása alatt voltam, és nem foglalkoztam vele. Ezután ők külföldre utaztak, nem is beszéltünk semmit kb. majdhogynem elköszönni sem köszöntünk egymástól.

Amúgysem beszéltünk túlságosan gyakran, ez még inkább ritkult.

Egy idő után pedig teljesen meg is szakadt köztünk a kapcsolat.

Bizonyos okokból segítséget kértünk férjemmel időközben a nővérem volt párjától (aki egyébként azóta már megnősült és boldog házasságban él külföldön), meghívott minket magukhoz, h töltsünk pár napot nála és beszéljük meg, miben segíthet.(ez idő alatt nővérem egyszersem került szóba, főleg mi, és a kislányunk, hogy mennyire elfutott az idő, h már itt tartunk, h anya lettem) Mi ezt elfogadtuk, ebből hatalmas botrány volt, anyu nagyon megharagudott ránk és nyilván közvetített nővérem felé, h hogy merünk ennyire bunkók lenni, hogy az ő volt barátjához mi kiutazunk, mert ő még úgyis nővéremet szereti és biztos avval a szándékkal akar segíteni nekünk, h rajtam keresztül felvegye nővéremmel a kapcsolatot vagy zaklassa, nyomozgasson utána (ez hülyeség, mint irtam) de senkit nem tudtunk meggyőzni erről és arról sem, hogy kintlétünk alatt nővéremről egy szó sem esett. Így még inkább csak mi/Én lettem a főgonosz.

Elértünk oda, h nővérem lecserélte a telefonszámát, új email fiókot csinált és anyukáménkam megtiltotta, hogy nekem bármelyiket is kiadják. (amihez anyuék szigorúan tartották és tartják a mai napig is magukat).. Hozzá kell tennem, hogy nem egyszer kértem h adjanak tőle valami elérhetőséget, telefonszámot, emailt, skype akármit, h tudjunk beszélni. De mindig kitérő választ kaptam cserébe, hogy miért nem adják meg a számot.. (pl.: nem állandó szám, le fogják a napokban cserélni másik számra, nem aktuális, sokat dolgoznak nem érnek rá netezni... stb)

Ami viszont engem zavar, hogy én több mint 2 éve nem is beszéltem egy szót sem nővéremmel, viszont kislányom mindig meséli, hogy mikor a mamáéknál van, akkor beszélget nővéremmel és a párjával. Ezen felül nővérem ruhákat küldözget neki, amit már kértem, h ne tegyen, mert nem fogunk tudni viszonozni (főleg h ők nagyon jól keresnek külföldön és csak márkás ruhákat küldenek, amin ott lóg az árcédula, amolyan iránymutatóként, hogy "mihez tartsam magam, hogy lássam, hogy nem gagyi" és amúgyis, ez nekem elég fura, hogy évek óta egy hangot nem beszélünk, de a lányomnak úgymond "teszi a szépet".

Anyu erre csak annyit mondott, h ne foglalkozzak vele "ez a dolga", had küldje.

De én ezt nem tartom normálisnak. És kértem anyut, aput is, h beszéljenek vele/velük, h ne vásároljanak semmit lányomnak, mert amúgyis nekem ez irtó kellemetlen így.

Sógornőmékkel viszont tartjuk a kapcsot, jóban is vagyunk, és felmerült, hogy ha úgyis nemsokára megszületik a pici, akkor ők bevállalnák mindkét gyerkőc keresztszülőségét.

De anyu ezen felháborodott és kifejtette, hogy ilyen nincs is, hogy egy keresztszülője legyen (ill. ugyanaz) mindkét gyereknek és hogy mégis mi lesz nővéremmel?

Nem is értem, hogy mire gondol, mikor nővérem vonult ki az életünkből évekkel ezelőtt különböző sérelmekre hivatkozva.

Amit mondtam is anyunak, de meglátásom szerint csak a vita elkerülése érdekében adott nekem igazat.

Mégis szerintetek mit kéne tennem? Nagyon sokszor kértem, kérleltem h vegyük fel a kapcsolatot tisztázzuk a nézeteltéréseket, de mindig annyi választ kaptam anyun keresztül, h nővérem nem kiváncsi rám, meg hogy "neki jelenleg ennyi ami van kapcsolat köztünk, az elég." Meg azt, hogy majd hamarosan jönnek M.o.-ra látogatóba és maaajd akkor beszélünk, de ezt kb 3 éve hallgatom, találkozni én nem találkoztam ezidő alatt egyikükkel se, még skype-on sem.

Mégis milyen jogon várja ezekután bárki is tőlem, hogy az adott időben mindenkit félresöpörjek a kedvéért? Meg alapból nem is értem ezt a gyerekes viselkedést.. Nyilván én is hibáztam a múltban, bocsánatot kértem, nem is egyszer (férjem szerint még olyanért is, amiért nem nekem kellett volna elnézést kérnem), de én nem okoztam senkinek olyan sérelmet, amit nem lehet megbocsájtani...

Szerintetek jogos az álláspontom?