Öcsémet sérti, hogy "kitörtem"? Hogyan kezeljem?

Rossz körülmények között nőttünk fel, alkoholista apa, lelakott ház, rossz minőségű étel (legolcsóbb felvágott, hús maximum hétvégén, stb., tehát nem éheztünk), saját erőből, munka mellett végeztem el egy nem túl izmos főiskolát, állást szereztem, elköltöztem, férjhez mentem. (29 éves vagyok.) Öcsém középiskola után elszúrta a továbbtanulást, gyárban dolgozott évekig, aztán végül újra egyetemre ment. Másodéves, 27 évesen otthon lakik a pergő falú, dohányszagú házban. Időnként meglátogat (mondjuk kéthavonta), de mindig van valami bántó megjegyzése, ami szerint én megváltoztam és flancolok. Ezt arra érti, hogy az unokatesóink levetett ruhái helyett mondjuk a kínai piacon tudok magamnak vásárolni, és a párizsis zsemlére jut egy szelet sajt is, vagy épp nem gond rendelni egy pizzát időnként. Holnap is jön, de már előre ideges vagyok, ha arra gondolok, mire fog beszólni. De mégis csak együtt nőttünk fel, egymás támaszai voltunk a veszekedős anyánk és a félrelépő, piás apánk között...