Hogyan kezeljem ezt a dolgot?

A szüleink miatt írtam ezt az elcseszett dolgot. Sajnos féltesók vagyunk. Az én apukámé elfogadják, nem nagyon foglalkoznak vele, szerintünk azt szeretek, akit akarok. Viszont az Ő apja, a mostohaapám, egy állat. Gusztustalan egy ember. Szerinte undorítóak a melegek, és sajnálja, hogy a nevelt fia is ahhoz az elkorcsosult fajhoz tartozik, és csalódott bennem. Sajnos anyám is egyetért vele.

Én is baromi sokat szenvedtem/ szenvedek az Ő apja miatt, pedig nekem nem az apám. Mégis mindig sikerült neki elérnie, hogy egy semmirekellő ocsmány undorító embernek érezzem magam. Elérte, hogy érezzem, rá és anyámra soha nem számíthatok, hogy szégyellnek.

Ha otthon vagyok, szinte hozzám sem szólnak. Mivel nagykorú vagyok, így elég gyakran választom azt a megoldást, hogy átmegyek apához akár hónapokra és haza sem nézek. Ilyenkor persze mostohaapám hívogat és üzenget nekem, hogy szánalmasan gyáva vagyok, nem merek a szemükbe nézni, mert biztos AIDS-es vagyok, és nem merem elmondani.

Szóval eléggé megnehezítik az életemet, és nagyon nem akarom, hogy a kicsi öcsém is ilyen borzalmas dolgokat halljon a saját apjától. Mivel kiskorú nem tudom vinni magammal mondjuk apához.

Nem igazán látom, mi is lenne a helyes döntés.

Elmondtam neki minden fontos tudnivalót és maximálisan mellette állok, ő a kedvenc öcsém, de ez egyszer ki fog derülni és ahogy őt ismerem sajnos hamar, nagyon félek a mostohaapámtól. Korához képest amúgy elég érett és okos fiú, de azért él még bennem a remény.