Hogyan kezeljem, ha a tesóm kiállhatatlan?

Az a helyzet, hogy két évvel fiatalabb nálam, most ráadásul érettségi után van, és új suliba került, újak a barátai... Én nem ismerem, kikkel van együtt, mitől változhatott meg. Egy normális, nyugodt, szerethető ember volt azelőtt. Amióta új iskolába jár, egyszerűen elviselhetetlen. Állandóan lenyúlja a ruháimat, és nem az, hogy kölcsönveszi és épségben visszakapom, hanem vagy rongyosra hordja, vagy sosem kerül vissza a szekrényembe. A sminkjeimet, amikre direkt vigyázok, mert nem állunk úgy anyagilag, hogy olyan gyakran cseréljem őket, tehát ritkán használom, de azokat is a sajátjának érzi. Ez hagyján, de nem tud rájuk vigyázni. A ruhákkal is ez a helyzet, mindent tönkretesz. És oké, hogy hordás közben kopnak a ruhák, de tele a hócipőm azzal, hogy az általa elhordott ruháimban kell járnom.

A házimunkával is ez a helyzet. Hétközben sza.rik az egészbe és nekem kell megcsinálnom az ő részét is, különben anyám házisárkány lesz, ha nincs rend. Meg is csinálom a békesség kedvéért, meg kérem, hogy segítsen a húgom, de ő nagyon fáradt délutánonként, mivel 5 órán részt vesz a suliban, aztán hazajön, felzabál mindent, ami az útjába kerül, természetesen eltakarítani maga után már nem tud, és alszik este nyolcig minimum.

Nem tudom vele megbeszélni, hogy mennyire zavaró, hogy ilyen nagy arca lett. A szüleimmel sem tudom, mert nem érdekli őket. Mindig engem szekálnak, hogy mivel még nincs munkám, akkor itthon csináljam a dolgokat. Hozzáteszem, hogy én is tanulok még, csak ritkábban járok be, mint húgom. Értelemszerű, hogy ki kell vennem a részem a házimunkából, nem is a lustasággal van a baj, hanem hogy amit megcsinálok, nem tart semeddig, hála a drága testvéremnek.

Mit tehetnék? Hiába próbálom megbeszélni velük, semmi változás, sőt, inkább csak rosszabb lesz.