Hogyan tudnám ezt feldolgozni? Vagy mit csináljak?

Teljesen aterzem, en is elvesztettem mar egy szamomra fontos szemelyt(az Édesapámat) de az angyaloknak fent a helyuk.

Talan ugy tudnad feldolgozni, hogy minden veget er egyszer. Jon egy merfoldko, utana minden kezdet nehez. Sajnos ilyen az elet. Nagyon sajnalom, hogy igy alakult, de a novered biztos azt szeretne, hogy boldog legy.

Mindenesetre menj be hozza, mondj el neki mindent amit akarsz es mutasd ki, hogy szereted. Sokat fog jelenteni neki.

Ha szeretnel beszelgetni, hogy hogyan is dolgozd fel, irj nyugodtan pirvatot.

Menj be hozzá, és búcsúzz el tőle, bármilyen nehéz is. Meg fogod később bánni, ha nem teszed. A gyász feldolgozásához elengedhetetlen, hogy el tudd engedni.

A legtöbb ilyen beteg, amikor már elfogadta a kikerülhetetlent, derűsen, kiegyensúlyozottan viselkedik. Ha eljutott idáig, sokat fog neked segíteni az elfogadásban, ha még nem, akkor viszont neked (is) kellene őt segítened, ezt megérdemli tőled.

Volt olyan tündéri, fiatal kolléganőm, aki számunkra elképesztő nyugalommal, derűsen viselte a haldoklását, az utolsó délutánján még a holmijairól rendelkezett, viccelődött stb. Akkor borzasztó volt ezt látni, hallani, de a temetését sokkal jobban viseltük így, azzal a tudattal, hogy mosolyogva ment el.