Pontozzatok csak, gyökerek :D :D :D
De legalább vállalnátok a pofátokat...
Néha igen, néha nem! :)
Mind mindennek, ennek is két oldala van, előnyök és hátrányok vegyesen. Néha jó lenne egy tesó, de valamikor kifejezetten előny, ha az ember egyke. Úgyhogy nálam ez kb. 50-50%-ban oszlik meg.
Kiskoromban egyébként sokkal jobban vágytam egy kis tesóra (vagy éppen egy nagyra) mint most, mára megtanultam elfogadni, hogy az én családomban egyedüli gyerek vagyok, kész, passz, így szeretem magunkat. Ez van :)
Én egyke vagyok. 4 évesen, mikor megkérdezte anyám tőlem, hogy szeretnék e tesót, azt mondta, hogy azt mondtam, hogy nem, mert akkor elvenné a játékaimat. Nem akartam tesót. Megvoltam nélküle.
A kislányom már 3 évesen kérte, hogy legyen kistesója. Akartunk is neki kistestvért, de sajnos az élet kétszer is közbeszólt, így sokat kellett várnia szegénykémnek. 4.5 évesen lett kistesója. Mikor megszületett, olyan hálás volt, hogy adtunk neki testvért. Már fél éves a pici, de még mindig akárhányszor megyünk az oviba, mindenkinek büszkén mondja, hogy neki van tesója. Imádja. De azt hiszem a pici is őt. Olyan áhitattal tudnak egymásra nézni, hogy boldogság nézni őket. Remélem ez örökre megmarad nekik. Így elnézve őket azt mondom, bárcsak nekem is lett volna tesóm.
Nekem kisebb koromban sosem hiányzott a testvér, most, a húszas éveim közepén gondolok néha arra, hogy jó lenne, ha lenne...
Amúgy én sem tudom, hogy ezeken a válaszokon mit lehet lepontozni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!