Testvér, de milyen? Féltestvérek apai ágon, de mégis valami hiányzik.

Sajnos tényleg sok múlik az anya hozzáállásán. Ha lehet, tényleg beszélnetek kellene 3-asban. Nekem is féltestvérem van, de nekünk az anyukánk a közös és bár a nagy a korkülönbség, szeretjük egymást és abszolút testvérként gondolunk egymásra.

Szerintem nem kellene elmennetek otthonról soha. Itt a jó idő, közös programokat kellene szervezni. Lehetőleg olyat, amit mindkettő gyerek élvez, de eleinte akár olyanokat is, amiket különösen a nagyfiú (attól függ, hol laktok:nézzetek a neten gyermekprogramokat). A testvér kérdést én nem erőltetném, de ha egy idegen, akinek szimpatikusak a gyerekek, rákérdezne, hogy testvérek-e, bármit mondana, megerősíteném, hogy azok. Ha az anya kitartóan ellenetek dolgozik, többet nem tudtok tenni, de hidd el a gyerekekben megmarad az is amit tapasztalnak, nem csak amit mondanak nekik. Ne keseredj el, ha hosszú ideig nem változik semmi, hiszen a kisfiút nemsokára eléri a kamaszkor is. Bár lehet, hogy az még jól jöhet, mert ha az anyjának elege lesz a nagypofájú kamaszból és sokat vitáznak, te lehetsz aki meghallgatja a fiút (és nem is lesz nehéz dolgod, mert a mindennapos csaták az anyjára maradnak). Sok sikert!