Csak nekem hiányzik az, hogy újra gyermek legyek?

Én még most is gyerek vagyok, és még most is úgy tekintenek rám a barátaim, családom! :) (Persze ettől függetlenül felnőttként kezelnek, és vannak kevésbé infantilis pillanataim is! :) )

Én még mindig egy nagy gyereknek érzem magam, úgy is viselkedem sokszor (persze csak ha megengedi a helyzet, társaság, stb. is), ezért a környezetem is egy nagy szeretni való gyereknek lát. :)

Értelem szerűen, ha te nem érzed magad gyereknek, akkor nem fogsz úgy viselkedni, nem lesz olyan a kisugárzásod, és a környezeted sem fog úgy "bánni" veled. :)

25/L

Én 23 éves vagyok, és még mindig gyereknek érzem magam!

Ez persze nem abban nyilvánul meg, hogy 23 évesen legózok és virágmintás harisnyát hordok, csupán szeretem a bohóckodást, a laza dolgokat és szeret(nék)ek gondtalanul élni.Nem szeretem, amikor valaki ilyen fiatalon 40 éves módjára viselkedik (persze sajnos sokaknak nem adatik meg, hogy gyermekként éljenek, mert az élet megköveteli a talpraesettséget és szigorúságot, de szerintem nem kell huszonévesen befásultnak lenni).

És egy fagyinak még mindig annyira örülök, mint óvodás koromban, de ha kell, odateszem magam és felnőtt módjára végzem, amit kell.Csak meg kell találni a középutat!

jaj de ismerős amit mondasz :D

én 20 éves vagyok, olyan fura mikor anyának mondom, hogy jaj mit kezdjek pl a társadalombiztosításommal ami lejárt és erre nem az a válasz hogy jaj megoldjuk kislányom hanem: hát mégis mit tennél? bemész az okmányirodába és elintézed.

sokszor kicsit szomorú is vagyok emiatt, nem akartam ilyen gyorsan felnőni :(

15 évesen még az is vagy.

Amúgy nekem nem hiányzik. Örülök, hogy végre dönthetek a sorsomról, végre nem szorulok annyira másokra, a szüleimre. Ha valamit csinálok, akkor csinálhatom, ha nem, akkor meg nem, nem szólnak bele. Örülök, hogy végre én élem át teljesen az életem eseményeit, nekem kell megbirkóznom a nehézségekkel, nem siet segítségemre egy babusgató anyuka és egy erős apuka. Persze, nem teszik elém a kaját se és nem is takarítanak ki nekem, de ez vele jár. Tehát nem szeretnék újra gyermek lenni. Továbbá nem szimpatizálok azokkal, akik huszonévesen nem akarnak felnőni, hanem még mindig azt várják, hogy az emberek nézzenek el nekik mindent, mert ők még gyerekek.

25 F

Lassan 30 felé, a sok, felnőtteknek kijáró felelősséggel, gondokkal a nyakamon sokszor visszasírom magamban a gyermekéveket, amikor a legnagyobb bajom az oviba, suliba készülés volt.. Anyumék nagyon szép gyermekkort varázsoltak nekünk, az 1-2 óvodás és általános iskolás osztálytársak mai napig nagyon jó barátok..

15 évesen már elvileg komolyabb, de koránt sem vagy felnőtt.. Ha amiatt lennél leginkább csak újra gyerek, hogy Anyud többet foglalkozzon Veled, akkor az azért szerencsére könnyebben orvosolható. Beszélj vele, mondd el neki ezeket, nem hinném, hogy elutasítaná a közeledésedet, és igényedet a többszöri beszélgetésre. :)

"anya sokkal többet foglalkozott velem" Édesem! Nem gondolod, hogy kicsit önző vagy? Anyud lehet azért nem foglalkozik veled olyan sokat mint régen, mert épp egy gazdasági válság kellős közepén ülünk! Lehet kidolgozza a belét csak azért, hogy neked meglegyen mindened. Erre nem gondoltál? Foglalkozzon veled sokat, de az új cipő, ruhácska meglegyen! Mégis miből?

Ülj le vele és beszélgess el a dologról. Első körben óvatosan indítsd a témát, mert ha igazam van akkor lehet eltörik nála a mécses. (dolgozik mint gép, de neked semmi sem elég)

Sok sikert!