Bátyám házasodni készül! Ellenérzéseim vannak a sógornőm iránt?

"Normalis, jol keres, de nekunk ez sok. Senki nem kedveli a csaladban."

Nézd, a bátyád eléggé kedvelheti, ha nemsokára feleségül veszi.

Kissé leegyszerűsítve a kérdést, szerintem ti ezek után arról dönthettek, hogy elfogadjátok, hogy a bátyád felnőtt férfi, aki saját maga dönt arról, hogy hol él és kivel köti össze az életét, vagy nehezteltek rá, mert nem mások elképzelései és elvárásai szerint éli az életét.

Eldönthetitek, hogy elfogadjátok-e a menyasszonyát olyannak, amilyen, (a magassarkú cipőivel, parfüm felhőjével, Zara felsőivel és étkezési szokásaival együtt), megpróbáljátok megismerni, hogy milyen ember, és nem azt nézni, hogy miben más, miben "lóg ki" a családotokból, hanem esetleg azt, hogy mi az, ami kedvelhető, szerethető benne.

Most te is, az anyukád is kifogásolja, hogy ritkán látjátok a bátyádat. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy te mennyire szívesen járnál haza minél gyakrabban, ha amikor otthon vagy, a családtagjaid azt éreztetnék veled, hogy neheztelnek rád a döntéseidért, azért, mert nem pont úgy élsz, ahogy ők szeretnék, és igyekeznének benned emiatt bűntudatot kelteni, a menyasszonyoddal meg azt éreztetni, hogy nem tudják elfogadni olyannak, amilyen, hiába "normális", ahogy fogalmaztál.

Szerintem abba is érdemes belegondolnotok, hogy azzal, hogy most hogyan viszonyultok a leendő sógornődhöz, hogy viselkedtek vele (és esetleg milyen megjegyzéseket tesztek rá a háta mögött a bátyádnak), te és anyukád most jó eséllyel arról is döntötök, hogy milyen lesz a viszonyotok a testvéred gyerekeivel, ha egyszer lesznek.

Szerintem te irigy vagy a soginore, mint a dög.

Tudod amíg otthon laktam, en is tok más életszínvonalon éltem. Aztán dolgozni kezdtem, találtam szep lassan egy elég jol fizető állást, férjhez mentem. Férjem is hal istennek jol keres. Otthon nem irigykednek, sot örülnek ennek, megnyugodtak hogy sínen az életünk, nem kell miattunk aggódniuk. Sokszor a mi kiadasaink nekik is fura, mivel a szüleim keveset keresnek es nem engedhetnek meg maguknak olyan dolgokat mint mi. De eszükbe se jutna ezen utalkozni. Ti korlátolt gondolkodásúak vagytok, meg irigyek. Meg mi az hogy ott is választhatott volna egyetemet? Es ha olyan szakra akart menni, ami ott nincs? Meg megyeszékhelyen nincs zara? Húha, akkor biztos ördögtől való.... Komolyan eszem megáll hogy fiatal létedre mennyire begyöpösödött vagy. Kicsit próbálj nyitottabb lenni. Az ilyenek miatt hiszik a videkiekrol hogy parasztok, mint te (mondom ezt ugy h en is vidéki vagyok).

Nem ismerlek titeket, így nehéz igazat adni. Lehet, hogy tényleg igazatok van, és át tudom érezni, mert nekem is volt olyan párom, aki férfi létére minden kajára finnyogott és húzta az orrát, amit főztünk neki. Lehet, hogy tényleg sznob és lekezelő a hölgyemény, és pl. az én családom is jobban kedveli a családközpontúbb emberek a munkamániásoktól, aki ráadásul finnyagép is.

De lehet, az is, hogy egyszerűen ti reagáljátok túl. Bármelyik legyen, le kell nyelni a békát, mert nem tudsz mást csinálni. Ő a bátyád választása, szeretik egymást, és nem neked kell a nővel együtt élni majd...

Nem feltétlenül gondolom, hogy a kérdező irigy, csak egyszerűen a saját életükön kívül nem látott mást, anyukája látásmódján kívül nem nagyon tapasztalt mást, és neki ez a "normális".

Hány éves vagy, kérdező? Te hová mész egyetemre? Anyukád nem egyedül nevelte véletlenül a bátyádat? Milyen messze laktok Pesttől? Mivel foglalkozik anyukád? Mi az iskolai végzettsége?

Anyukád gondolkodásával nagy bajok vannak, te ezt talán azért nem veszed észre, mert téged is e szerint az értékrend szerint nevelt, és neked ez a "normális". De hidd el, hogy van másfajta élet is. Amíg nem próbáltad, nem mondhatod rá, hogy rossz.

A bátyád nagyon jó döntést hozott, amikor Pestre ment egyetemre, mert egyrészt kikerült ebből a körből, ami őt húzta vissza, másrészt ott könnyebb munkát találni, jobban lehet keresni...stb.

Azért, hogy jól éljen, elhiszem, hogy sokat kell dolgoznia, és ha hétfőtől péntekig keményen dolgozik, nem várhatjátok el, hogy a hétvégéket pihenés helyett utazással meg rokonlátogatással töltse. Van egy párja, meg vannak saját hobbijai, fontos, hogy erre is szánjon időt. Gondolom egyik hónapban hozzátok mennek, másik hónapban a lány családjához. Az internet korában ezt ki lehet bízni, létezik skype, msn, telefon..stb, nem kell, hogy anyuka mellett üljön.

Nézd, a bátyád felnőtt, nemsokára családot alapít. Ezt egy anyukának meg kell értenie, és tudnia kell elengedi. Ez az élet rendje.

Az evés, meg az öltözködés szerintem részletkérdés, nem ezen múlik, hogy valaki milyen ember.

A lényeg, hogy nem anyukád fog ezzel a lánnyal élni, hanem a bátyád, de ha ennyire elutasítjátok, hamarosan egyáltalán nem látogat majd benneteket.

Beszélgess anyukáddal, próbálja meg feldolgozni a helyzetet, örüljetek a bátyád sikerének, és inkább példának tekintsd, és kérd a segítségét, ne elutasíts. A pesti egyetemet meg neked is csak javasolni tudom, sokat szélesítene a látókörödön.

Nagypapámat idézném : " O, Irgalom Atyja, ne hagyj el! "

és ezzel mindent elmondtam, azt hiszem.

Szerintem semmi közötök nincs hozzá, hogy a felnőtt, jogilag cselekvőképes bátyád kit akar elvenni feleségül.

Gázak vagytok...