Hogyan kell jó testvéreket nevelni?

(első vagyok)

Kérdező, attól ne félj, hogy a "nagy" korkülönbség miatt ne lennének jó testvérek. Persze gyerekként majd lehet, hogy utálják egymást, mi is utáltuk egymást a hugommal, de egy másik emberrel együtt élni, főleg, ha nem te választottad, nehéz. A gyerekeknek ugyanúgy. Mi is azóta vagyunk igazán jó testvérek a hugommal, amióta nem lakunk együtt, és nem kell elviselni egymás apró hülyeségeit :)

Szerintem a szülőnek csak természetesen kell viselkednie, és megteremteni egy szeretettel teli légkört, a többi pedig már jön magától.

közöttünk nagy a korkülönség, én 20 vagyok, a nővérem 25, a bátyám pedig 30 éves. És imádjuk egymást, 2 hetente tuti hogy találkozunk, de inkább hetente (most egyetemista vagyok így hétköznap nem )

Amikor gyerekek voltunk, persze mi is veszekedtünk, de gazi haragot még sose éreztem feléjük. Tehát ne ijedj meg hogy ha gyerekkorban vitáznak, mert attól még lehetnek jó testvérek. köztünk is volt sírás ordítás verekedés. De ezek sose tartottak napokig.egy napig se. Testvérféltékenység abszolút nem volt, mert amikor én születtem ők már nagyobbak voltak. sokat vigyáztak rám és rengeteget játszottunk.

Gyakran lehet hallani hogy az mondják, nem jó amikor sok a különbség. A szülő szemszögéből lehet hogy nem jó, hiszen így elhúzódik a gyereknevelés.

De szerintem előnye is van. Hamarabb otthonhagytak minket hármasban, amikor a bátyám már tudott ránk vigyázni. amikor a bátyám volt tinédzser akkor is sokat játszottam a barátaival. Amikor a nővérem, akkor pedig segítettem neki sminkelni meg hajatvasalni amikor buliba ment, és minkettőjük baráti társaságát ismerem a mai napig. Tehát én nem bánom hogy így alakult.

Mostanra pedig már teljesen "összeértünk"

Gyakran halljuk másoktól, hogy úgy viselkedünk egymással mintha még mindig gyerekek lennénk.

Az édesanyám nagyon nyugodt ember, és mindig rendet tudott tenni úgy közöttünk, hogy ne legyen sértődés.

sokat mondta nekünk, hogy nem az a fontos, hogy kinek van igaza. (pl ez a játék az enyém vagy a tiéd) hanem hogy mindketten élvezzük azt amit csinálunk. És ha például el kell pakolni magunk után, és segítünk egymásnak akkor sokkal gyorsabban végzünk, és ez mindkettőnknek jó.

szerintem ezek apróságok, de mégis fontos dolgok, főleg hogyha a szülő példaértékű.

Majd amikor megszületik a kicsi, akkor fürdetésnél, öltöztetésnél be lehet vonni a nagyobbik gyereket, így ő is élvezni fogja hogy kistesója lett.

A másik nagyon fontos szerintem az, hogy a szüleit is békésnek lássa a gyerek. Tehát feleslegesn mondjuk azt a gyereknek, hogy a harag rossz, Amikor pont haragba vannak a szülők. A gyerek ezt azonnal észreveszi. Fontos hogy példát lásson maga előtt.

Sok szerencsét!

Légy rossz anya és hidd el, a gyerekeid nagyon összetartóak lesznek!

Az anyánk nem nagyon foglalkozik velünk, sőt igazából kicsit sem. Számomra a bátyám a legmegbízhatóbb ember, tűzbe tenném érte a kezem, de a húgomért és az öcséimért is egyaránt!

Amikor a legkisebbik öcsém még kicsi volt, mindig azt mondta bátyámnak: Apu, azaz Tamás...

Szerintem ez mindent elárul.