Miben változna meg az életetek, ha elvesztenétek a testvéreteket?

nem fogsz sok választ kapni, az emberek nem szeretnek ilyen dolgoknak teret engedni magukban.

nekem van egy 16 éves öcsém, de eszem ágában sincs elképzelni az életemet nélküle.

Sajnos nekem volt lehetőségem belegondolni. Két évvel idősebb nálam a bátyám, én 24 vagyok. 16 éves voltam, amikor az ő élete nem teljesen úgy alakult, ahogy várta, illetve ahogy a szüleink várták tőle. Akkoriban csak egy nyomtatónk volt, a tesóm gépére telepítve. Átmentem nyomtatni és bár soha nem kutattam a gépén, akkor valami isteni sugallat azt mondta tegyem meg. Találtam egy doksit, amiben kb. 4 oldalon keresztül ecsetelte mennyire rossz az élete és véget fog neki vetni. Már a harmadik mondat után zokogtam és nem hittem el, hogy én most komolyan a búcsúlevelét olvasom. 2 nappal korábbi dátummal volt mentve, ráadásul aznap fogalmam sincs hol volt, hova ment, otthon kellett volna lennie. Én vagy 6-szor hívtam egymás után sorban, majd amikor felvette zokogva üvöltöttem neki a telefonba, hogy azonnal takarodjon haza és nem lehet akkora hülye, hogy ilyesmit tegyen magával/velünk.

Kiröhögött és azt mondta az nem egy igazi búcsúlevél, össze-vissza magyarázkodott, de a lelkem mélyén nagyon is tudtam, a mai napig tudom, hogy igazi volt. Azt is hiszem, hogy nem véletlen volt az, hogy én akkor késztetést éreztem arra, hogy beletúrjak a gépébe. Sosem voltunk azok a tipikus jó tesók, de ez annyira megviselt, hogy magyarázat ide vagy oda, írtam neki erre egy válaszlevelet, hogy milyen lenne az életem nélküle és hogy mindenre van megoldás. Kinevetett, magyarázkodott, a beszélgetésre nem volt vevő, ezért választottam ezt a módot.

Azóta szerencsére 180 fokot fordult vele a világ, de ezt SOHA nem fogom elfelejteni, percek tűntek óráknak és minden pillanatára úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Továbbra sem vagyunk olyan közeli viszonyban, de ettől függetlenül iszonyatosan magamba roskadnék, ha ő má nem lenne.