Szeintetek hogy lehet elfelejteni, hogy van testvéred és neki családja?

Okkal nagyobb ideg az neki, ha látja, hogy elolvastad, de válaszra sem méltatod.

Én az ünnepek után felhívnám a tesómat, hogy tudnátok-e találkozni, de csak ketten. Ha megy a nő is, akkor sarkon fordulsz, majd ha értetlenkedik, elküldöd neki a kedves üzeneteket amiket szíve hölgyétől kaptál.

Nekem úgy tűnik, hogy a nő kavarja a szart.

Én kicsit jobban ragaszkodnék a testvéremhez: addig biztos nem adném fel, amíg személyesen meg nem beszéltük a dolgot, és nem látom rajta, hogy felfogta az én nézőpontomat is. Utána, ha úgy döntene, hogy a felesége fontosabb megérteném, de addig nem.

Mielőtt anya meghalt, az volt az utolsó tanácsa, hogy mindig ragaszkodjunk egymáshoz a testvéremmel. Szerintem igaza volt, a húgomra azóta is mindig számíthatok, tudjuk, hogy még a legszilárdabb szerelem se biztos, hogy kitart annyi évet, mint amióta mi testvérek vagyunk. De tudom, hogy ezt nem mindig lehet:

Apa anya halála után pár évvel megismerkedett egy másik nővel, és érte teljesen megváltozott. Megértem, mert nélküle nagyon magányos lenne, úgy döntött, hogy megér neki a kapcsolat annyit, hogy a barátaivel ne tartsa a kapcsolatot, meg vega legyen. Ezt is el kell fogadni, mert nem tudhatod, mennyire fájna neki a párja nélkül, egy társat nem helyettesíthetnek se a lányai, se a testvére.

Másrészről én biztos nem hoznám a páromat olyan helyzetbe, hogy eltiltsam a rokonaitól, akkor sem, ha én magam nem jövök ki velük, mert tudom, hogy őket is szereti, és nem akarok fájdalmat okozni neki.