Hogyan mondjam el nekik, hogy falcolok?

Gyerekek, én aztán megértő vagyok, de a hülyeséget nagyon nem szeretem.

Stresszes vagy, meg depressziós?

A lónak a nagy veres himbilimbijét.

Majd ha 10 év múlva lesz 2 gyereked, mondvacsinált okkal kirúgnak a munkahelyedről, bedől a lakáshiteled, és 3 napon belül menned kell a híd alá, na majd akkor megtudod, mi az, amikor valaki stresszes.

Hány éves vagy és mitõl vagy stresszes és depressziós?

Amikor ilyen hülyeséget csinálsz, inkább pofozd fel magadat, micsoda dolog ez, hogy ártasz magadnak?!Ha más ezt csinálná neked, ugye akkor rögtön mennél panaszkodni?!Ebredj fel, és keress valami okosabb dolgokat, mint unalmadban élvezed azt,ami nem normális dolog.Mondd csak el nyugodtan a tesvéreidnek, és remélem,hogy segitenek rajtad, nehogy egyszer rosszul süljön el a bolondságod.De nem biztos,hogy tehetsz róla, talán nincs veled foglalkozva eleget.

Nézd, 18 évesen az embernek még nagy problémái vannak. Nekem is hatalmas problémáim vannak. Hajajj, ha tudnád...

Azóta jó párszor kívántam már, hogy csk egyszer, egy napra lehetnék megint 18 - pechemre a jó tündér szabadságon van.

Egy kis pozitív hozzáállás kellene. Ne kifogásokat keress, hanem a megoldást.

Írj privit, oszt hétvégén Feribátyád elvisz egy igazi lebujba. Kerítünk valami bulát, meg bradpittre isszuk magunkat.

Ott majd helyrejön a kis lelked, meg a megfázásod is.

Néha azon elmélkedem, hogy lehet, hogy kár, hogy az emberiség felülemelkedett a biológia azon csodáján, amit természetes kiválasztódásnak hívnak. Életben tartunk pusztán emocionális alapon minden ideggyenge, életképtelen, beteg embert, aki persze aztán tovább szaporodik, ezzel még inkább rontva a génállományt. Te is ékes példája vagy ennek...

Utána azon kezdek gondolkodni, hogy alapvetően mindenki jó valamire, ha másra nem hát elrettentő példának.

Testvéri kapcsolat téma? :/ Tehát akkor a tesóidnak kéne elmondani? Ha idősebbek, akkor legyél velük őszinte és lényegre törő. "rossz korszakomat élem", annyira talán nem dinnyék, hogy ne essen le nekik. Ha fiatalabb, és úgy érzed, nem értené meg, akkor magyarázd neki el.

Vadidegeneken látom, hogy pontosan tudják mi az a karomon-lábamon (mondjuk ahogy kinéz nem nehéz következtetni...), valami hülyeséget mondok, pl Voldemort megjelölt. :D A másik két kedvencem: "elmondhatom, de akkor.........meg kell, hogy öljelek!!!" és a "nem mondom meg, de ha adsz a kajádból, lehet róla szó" :P Tudják ilyenkor hány óra. :D

Szia.

Én is hasonló voltam 18 évesen. Még most, közel a 25-höz is látszanak a hegeim. Én leléptem. 18 évesen egy alkoholista apa, egy tehetetlen anya és egy gyerekhúg mellől. A volt vőlegényemmel éltem, dolgoztam, tanultam. Na, akkor voltak csak igazán problémáim az élettel. 200km-re a szülővárosomtól, pesten. Tudod, mit tett velem a felelősség? Megedzett. Már nem engedhettem meg magamnak a depresszió "luxusát". No nem mondom, nem is lettem teljesen normális, de azért valami. A pánikrohamok kezdődtek akkor. Azon meg túl lehet jutni, ha csak egyszer találsz valamit az életben, ami fontosabb, mint a problémáid, mert eltereli róluk a figyelmed. A húgom most már veled egy idős. Tudja. Ő már arra büszke, hogy még mindig talpon vagyok. Szerintem ne félj segítséget kérni tőlük. Én is összehoztam a 4-eseket érettségire meg szakács is lettem. Orvos meg, csak egyszer, vérnyomásmérés közben vette észre, a család soha. A doki is azt mondta, így évekkel később, hogy csak nem akar frisseket látni. Amíg sajnálod magad és megfogod azt a borotvapengét, addig így marad. Ha változtatni akarsz, fogsz.