Miért ilyen önállótlan a húgom?

A húgom tíz éves, én tizenhárom vagyok. Az a baj, hogy míg én az ő korában már segítettem a házimunkában( mosogatásnál öblögettem, egyedül letörölgettem a szobámban, a kutyát én etettem), egyedül mentem a boltba, könyvtárba, tojást venni és suliba, ő eddig csak addig jutott, hogy a tőlünk két utcányira lévő pékségbe megy el. Ő képes minden apró-cseprő bajával anyához futni, és elvárja, hogy orvosolja a problémát, míg én mindent megoldok egyedül is. Asztmás, ezért a széltől is óvják. A húgom szinte már tévé és telefonfüggő, amikor nincs suliban, folyton velük foglalkozik. Nem képes egyedül tanulni, valakinek mindig ülnie kell mellette, és magyaráznia a feladatokat. Vele ellentétben én kiskoromtól kezdve önállóan csinálok mindent. Nagyon érzékeny gyerek, bármin képes elsírni magát. Ha esik az eső, mindig érte mennek a szüleim a suli elé, amivel, megjegyzem, szemben lakunk. Nem tud és nem akar felnőni, teljesen aláveti magát a szüleink akaratának. Tűz és víz vagyunk, tudom jól, de nekem akor is furcsa, hogy ilyen önállótlan húgom van. Miért nem néz szembe a való élettel, és próbál meg önállósodni? Milyen felnőtt lesz így belőle?