Hogyan hozhatnám helyre? Csak jót akartam, mégis ez lett belőle.
5 éve történt. Én már egyetemre jártam, nem laktam otthon, a húgom meg 16 éves volt. Volt egy barátja, akiről kiderül, hogy már 18 évesen milyen társaságban van, hogy fekete ügyletekbe keveredett, egyszer benne volt egy késelésben stb., és ezzel még hencegett is, hogy ő milyen menő. Mondtam a húgomnak, hogy inkább tartsa távol magát ettől a fiútól, de ő nem hallgatott rám, azt mondta, úgysem olyan komoly. Viszont én eléggé aggódtam érte, mert mindig olyan típus volt, aki könnyen alkalmazkodott a környezetéhez, majmolta őket. Ezért szóltam anyukámnak (mivel én távol éltem, és csal ritkán voltam otthon) hogy figyeljen rá, mert félek, hogy rossz társaságba keveredik ezzel a fiúval.
Kiderült, hogy anyukám nem is tudott a fiúról, a húgom mindig kamuzott valamit, amikor hozzá ment. Kiborul a bili, és a húgom rettentően megsértődött rám. Azelőtt jó volt a viszonyunk, a családból csak nekem mondott el dolgokat. Azóta teljesen bezárt, és nem mond el semmit, az egész család nem tudja, hogy mi van vele...próbálok puhatolózni, de mindig kitérő válaszokat ad, és attól tartok, emiatt az incidens miatt.
Nem akartam spicli lenni, mindig is falaztunk egymásnak, nem mártottam volna be semmiben, de ezesetben aggódtam érte. Jóvá tudnám hozni valahogy a kapcsolatunkat? Annyira fáj, hogy így kiesett az egész család életéből (azóta már ő is egyedül élpár éve).
Együtt van még azzal a fiúval?
Bár ahogy írod, hogy egyedül van, kétlem.
Ne puhatolódzál, hanem próbálj meg beszélni vele erről az egészről. Ő miként élte meg. Te miért tetted, amit tettél.
Kérj bocsánatot, vagy megbocsát vagy nem.
Elhiszem, hogy csak jót akartál, de ha ennyire bízott benned csak tudtad, hogy otthon nem mesélt a fiúról, illetve ha olyan jó lett volna a kapcsolatotok hallgatott volna rád.
Az a baj, hogy nem a húgodnak akartál jót, hanem saját magadnak. Azt meg se kérdezted, hogy a húgod jól érzi-e magát ezzel a sráccal, komolyan akar-e tőle valamit...
Nézd a húgod szemszögéből: csak hallottál pletykákat a fiúról, akivel jár, és rohantál anyukátokhoz, hogy tiltsa el tőle, mert szerinted nem jó, ha együtt vannak.
Hát én se szólnék hozzád egy jó darabig, és az a minimum, hogy a bizalmamat végleg elveszítenéd.
Ha ez a dolog öt éve történt, a húgod is kikerült már a kamaszos rajongásból, 21 évesen másképp gondolkodik, mint akkor.
Próbálj meg egy levelet írni neki, úgy könnyebb lesz minkettőtöknek, mint szóban, szemben egymással. Aztán várd meg, hogyan reagál. Te megteszed, amit tudsz, most már neki kell eldöntenie, hogy eléggé érett-e már, vagy sem...
Nem voltak együtt sokáig a fiúval...már amennyire utána tudomásom volt a dolgairól. Nem hiszem, hogy olyan komoly lett volna, de aki azt írta, hogy ennek ellenére beleártottam magam, annak mondom, hogy nem is bánom. Ha komoly lett volna, annál inkább meg akartam volna akadályozni, hogy még komolyabb legyen. Nem pletykákból, hanem az ő, és a húgom történeteiből tudtam meg ezeket a dolgokat.
Már többször szóba került ez. Nemrég kérdeztem tőle, hogy miért nem mesél semmit, erre odavágta, hogy rászolgáltam arra, hogy ne mondjon el nekem semmit. Sajnos senki másnak sem mesél, és így, hogy már mindannyian külön élünk, szinte nem tudunk róla semmit, és ez nagyon bánt és aggaszt egyszerre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!