Benneteket idegesítene, hogy ilyen a testvéretek?

Önszántadból pótolod ki a tesód tandíját, vagy azért, hogy szenvelgő arccal felemlegethesd minden vitában, hogy "én bezzeg támogatlak téged"?

Annak alapján, hogy feltetted ide ezt a kérdést, én az utóbbira tippelek.

Egyébként ha ilyen gazdag a családotok, (az orvosi fizetősen k.urva drága) akkor miért kell kipótolnod a tandíját?

Először is én a helyedben nem szállnék bele az ösztöndíjába, ha mellette még jut tabletre is neki. Próbálj meg a többiről ne tudomást venni. Tudom, hogy milyen rossz. Nálunk a húgommal volt mindig kivételezve, mert hogy én úgyis ügyes vagyok, meg tudok magamnak mindent teremteni, őt meg segíteni kell, mert nem olyan jó tanuló, nem olyan talpraesett stb.

Nálam az húzta ki a gyufát nagyon, amikor én már egy másik városban jártam egyetemre, az ösztöndíjamból fizettem a koleszt, az utazást és a megélhetésem is, mellette diákmunkáztam és tettem félre a pénzt. Egy év kuporgatás után megvettem életem első laptopját. A legalapabb, legolcsóbb kis gépet, és még kis kölcsönt is kellett hozzá kérnem anyuméktól, amit havonta törlesztettem. Erre apám mondta, hogy milyen már, hogy nekem van laptopom, a húgomnak meg nem, és vett neki egyet csak úgy simán, és egy sokkal jobbat, mint az enyém. Pedig még gimis volt, otthon élt, ahol volt gép...Én meg törleszthettem tovább az enyém felét feléjük. Mondanom sem kell, hogy neki nem volt később ösztöndíja, apám végig pénzelte az egyetem alatt, amit utált, félvállról vette, és nem is tudott utána elhelyezkedni vele, de 3 évig jó volt, hogy bulizhat, apám meg nyomja alá a pénzt. Én sikeres lettem a szakmámban, és jól alakul az életem. Nekem ez valamilyen szinten elégtétel! :)

Próbálj meg nem törődni vele, viszont nem kell még neked is pluszban támogatnod a tesód! Hajrá az életben!

A nővéred az a fajta ember, aki majd hozzámegy egy gazdag pasihoz, és mindene meglesz, cserébe azt teszi majd, amit a pasi mond.

Te pedig magad érsz el mindent, lakást, jó állást, és így leszel boldog.

A te dolgod eldönteni, melyik életforma tetszik jobban.

Szóval elvárod, hogy a nővéred olyasmiért legyen neked végtelenül hálás, amit NEM KÉRT TŐLED, sőt NEM IS TUD RÓLA? Olvasd már vissza, mit írtál, fel vagy háborodva, amiért a nővéred nem mártírkodik, mint te, hanem elfogadja, amit a szüleitek adnak neki.

Amit te művelsz, az nem segítség, hanem önfényezés, saját magadnak akarod vele görcsösen bizonygatni, hogy te mennyivel többet érsz, mint a nővéred, hiszen még pénzzel is segíted őt - igaz, hogy ő nem kérte, nem tudja, sőt, szüksége sincs rá.

Itt veled van a gond. Próbáld meg leküzdeni a kisebbségi érzéseidet, hidd el, sokkal könnyebb lesz az életed.

Figyelj. igen, mártír szerepben vagy, és ebben leled örömed. ez nem jó. ez lehet valamilyen személyiségzavar előszobája, vagy valamilyen gyerekkori sérelem következménye.

én is ismerek mártírokat, elviselhetetlen emberek, kerülöm őket. tudom, ők máshogy látják, de a külvilág számára TEHER a mártír állandó áldozathozatala és elkámpicsorodott ábrázata, nem pedig segítség. szerintem te még csak kezdő mártír vagy, itt kell leállnod, különben egy elviselhetetlen, besavanyodott ember leszel, aki saját maga szerint tökéletes, de akitől mindenki menekül.