Úgy érzem, engem jobban megbecsülnek a szüleink, mint a tesómat, mert ő a gyerekvállalást választotta a "karrier" helyett. Hogyan lehet azt feldolgozni, ha te vagy a család idolja, és a a tesód meg emiatt féltékeny rád?

nagyon elgondolkodtatott a kérdésed. nem értem miért érzi magát a testvéred fekete báránynak. azért mondom mert ő másik életutat választott és valószínűleg megbánta,de ez nem a te sarad. Legyél büszke a sikereidre! Biztos sokat dolgoztál érte.

Szerintem a szüleid rosszul reagálják le a szituációt. Teljesen más élethelyzetben vagytok! Ahogy a kérdésből kivettem a tesód és párja is dolgozik, szóval nincs szó arról hogy lusta és otthon vakarja a fenekét. Megpróbálták megteremteni a gyerekeknek a feltételeket lásd lakáshitel, csak gondolom frank alapú és nagyon pórul jártak. A tanulásról pedig annyit hogy nem mindenkinek ugyanolyan jó az esze.

Egy szó mint száz. Légy büszke a sikereidre, de ne húzd le a testvéred.

Akármilyen is a tesód (bár én nem látom úgy, hogy ő valami csapnivaló ember lenne, inkább csak más utat választott, és sajnos nem túl szerencsésen alakult eddig az élete), akkor is nagyon visszataszító, hogy a szüleid folyamatosan bántják, mellette viszont téged istenítenek. Ne érts félre, ez nem a te hibád, rád joggal büszkék, és te is büszke lehetsz magadra, de a testvéred attól még ugyanúgy a gyerekük, nem hiszem el, hogy benne nem látnak semmi értékelni valót.

Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, meg a testvérem is, mert egyikünket sem helyezik előrébb a másiknál. Büszkék mindkettőnkre, mert nem egymáshoz hasonlítgatnak minket, hanem saját magunkra, hogy magunkhoz képest mennyit fejlődtünk, hová jutottunk. Rám büszkék azért, mert amellett, hogy a fiamat születésétől kezdve együl neveltem, befejeztem a középiskolát gyed alatt (amit anno, amikor az ideje lett volna, jól eltoltam), aztán elvégeztem egy egyetemet, mellette részmunkaidőben már a szakmámban dolgoztam, diploma után pedig főállásban már, és több kutatásban is részt vettem, illetve idő közben férjhez is mentem, és készen állunk még egy gyerekre. A szüleim imádják az unokájukat, rengetegszer elmondják, hogy milyen okos kisgyerek, milyen jól neveltem/nevelem, és azt is értékelik, hogy sikeres vagyok a szakmámban.

De az öcsémet sem tartják kevesebbre, pedig neki "csak" szakmája van, és sajnos sokszor munkát sem kap, pedig amúgy ért ahhoz, amit csinál, de sajnos pont olyan szakmát választott, amiben rengetegszer verik át, húzzák le a dolgozókat, számtalanszor történt már meg, hogy behívták valahová dolgozni, ott volt két hónapot, és egy fillért sem kapott. Ezért sajnos ő 25 évesen, úgy, hogy 18 éves kora óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan dolgozik, még mindig kénytelen a szüleinkkel élni, pedig már nagyon külön menne, élné a saját életét, és ő lenne a legboldogabb, ha nem anyutól kéne pénzt kérnie télikabátra mondjuk. De attól még rá is büszkék, hiszen van egy szakmája, amiben jó, és ha van munkája, akkor hülyére dolgozza magát, iszonyúan kitartó és bírja a terhelést, és nagyon lelkiismeretes is. Nekem is sokat segített, amikor még egyetemre jártam, és nem ismertem még a férjem, és vizsgákra kellett készülnöm, mindig elvitte az unokaöccsét játszani, sétálni, amiért nagyon hálás vagyok neki. Szerencsére a szüleink is így gondolkodnak, és nem dörgölik a testvérem orra alá, hogy ő nem ott tart, mint ahol én ennyi idősen tartottam, mert azért ezekről nem kizárólag ő tehet. Nyilván ebben benne van az is, hogy ha más szakmát választott volna, akkor neki is máshogy alakult volna az élete, de ezt nem tudhatta előre, meg hát ezt szereti, ebben jó.

Szóval szerintem valami ilyen hozzáállást hiányolsz te a szüleid részéről, amit én meg is értek, mert ez mindkettőtöknek rossz lehet nagyon. Nyilván az sem lenne jó, ha túlzottan pátyolgatnák a nővéredéket, aminek az lenne a vége, hogy nem is próbálkoznának saját erőből semmit sem elérni, de ha folyamatosan azt tudatosítják benne, hogy ő mekkora egy csődtömeg hozzád képest, azzal is ugyanezt érik el. Inkább abban kellene erősíteni, amit jól csinál, így lenne némi önbizalma, és talán szerencsésebben tudná alakítani a továbbiakban az életét.

27/N