Úgy érzem, engem jobban megbecsülnek a szüleink, mint a tesómat, mert ő a gyerekvállalást választotta a "karrier" helyett. Hogyan lehet azt feldolgozni, ha te vagy a család idolja, és a a tesód meg emiatt féltékeny rád?
Tesóm abban a városban lakik, ahol a szüleim, én Bp-en. A nővérem nem ment egyetemre, 21 éves korától dolgozott, férjhez ment, majd 26 évesen és 29 évesen is szült.
Én most csináltam végig a korom szerint lehetséges legmagasabb fokozatot, dolgozom a szakmámban már 7 éve, a fővárosban élek, élem az életemet, van kilátásom saját családra is a későbbiekben.
A szüleim folyton szekírozzák a nővéremet, hogy ők tartják el (ami igaz, mert a férjével 80-100 ezret keresnek, 80 csak a lakáshitelük ebből) és ugye a két gyereket nevelniük kell. Aztán, családi ebédeknél mindig az van, hogy én hol dolgozom, én hova megyek ösztöndíjjal, én hogy tartom el magam a fizetésemből.
Szegény tesóm mindig sírva megy ki ilyen esetekben, mert megbántják őt, én szoktam őt felnagyítani a szüleink előtt direkt, hogy "jaj, én meg sose megyek férjhez" vagy "nem nagy dolog azért ez a doki szigorlat, hogy ennyire kelljen érte díszvacsorákat tartani". Ha megjelenik egy cikkem, már titkolni szoktam a család előtt, nemhogy vinnék példányt, konferenciákra előadni titokban járok...Nagyon nem jó ez így!
Már a saját dolgaimra se lehetek büszke otthon, mert a nővéremet bántják amiatt is...
Ti voltatok "fehér bárányok" már a családban? Legalább olyan rossz, mint feketének lenni. Milyen módszerrel próbáljam még őt megvédeni? Mit tegyek, hogy elfogadják őt?
28N
A szüleim folyton szekírozzák a nővéremet, hogy ők tartják el - tesód magának csinálta, most mit féltékeny???
nehogy már te nem mond el a sikeredeit, mert a tesód nem vitte semmire!
én akkor is elmondanám, hogy cikkem jelenet meg, meg előadásokat tartok és büszke lennék magamra,
a tesód a saját sorsa kovácsa, gondolom nem tartottak fegyvert a fejéhez ,hogy szüljön és ne tanuljon!
am. tanulni sose késő! ha akarna most is mehetne...
Ő gyerekeket szeretett volna, én meg okosodni (utóbbiról nincs bizonyíték, előbbiről legalább van:)). Tanulni nem akar, gyed (gyes?) alatt lehetett volna akkoriban ingyen, de esze ágában sem volt.
Én is azt mondom, magának feleljen meg az ember, ne másoknak, csak rossz neki a családunkban, és sajnálom őt, szeretnék segíteni neki.
Mindkettőtök előtt két út állt. Ő ezt választotta, te pedig a tiédet.
Az idő számot ad arról, hogy melyikőtök járt jól/rosszul. Lehet, hogy 50-60 évesen egy kis szobában egyedül már nem a doktori fog érdekelni, a karrier, hanem az, hogy legyen egy gyereked.
Egyébként most a legjobb döntés a karrierre koncentrálni szerintem is, és nem a semmire, a vak világba gyerekeket szülni.
Nem akarok önzőnek tűnni, de nálunk is én vagyok az "etalon" kb. 16-7 éves korom óta, mert mindig nagyon jó jegyeim voltak, később egy nagyon jó szakon végeztem, és most külföldön élek, jó keresetem és jó munkám van.
A testvérem ehhez képest alig fiatalabb nálam egy évvel, de semmije nincs. Se végzettsége, se munkája. Nem motivált, nem akar semmit, otthon lakik a szüleinknél.
Én is mindig megkapom, hogy "bezzeg én" - ilyenkor szoktam mondani, hogy tudod, én a semmittevés helyett dolgoztam és tanultam, szóval nem bezzeg én...nekem sem a postás hozta a munkát, diplomát. Ennyivel lerendezem.
A testvéred nálatok se éppen normális. Lusta, kisebbségi komplexusa van, és féltékeny a sikeredre. Legyél büszke magadra, és ne érdekeljen amit mond. Leszólja a szigorlatodat, a cikkjeidet? Szard le! Mondd meg szépen, hogy majd ha neki is megjelenik valamije, illetve letesz valamit az életben, akkor beszéltek arról, de most rólad van szó. NE SZÉGYELLD azt, hogy okos, értelmes, ambíciózus vagy!
Nem a te hibád, hogy ő nem az.
A tesód a nagy b. semmire szült 2 gyereket. Erre én sem lennék büszke! Az rendben, hogy gyereket akart, de ennek előbb meg kell teremteni a feltételeit! A szüleitek részéről teljesen jogos, hogy ki vannak akadva, elvégre is nem nekik kellene eltartani a tesód családját. Gondolom azért (is) csinálják ezt, hátha tesód észbe kap és végre kezd valami az életével!
Nálunk is hasonló a helyzet, én tanulok és dolgozok, külön élek szülőktől, tesóm meg szült egy gyereket, nem dolgozik és otthon lakik a szüleimmel. Nálunk sem őt favorizálják, miután még 30 évesen is nekik kell eltartani őt és a gyereket. Én is szeretem tesóm, de bizony ő tehet róla, hogy ilyen helyzetben van! 28N
NEm olvastam végig, de szerintem annyit tudsz tenni, hogy a viselkedéseddel, modoroddal, de akár bizalmas beszélgetésben is biztosítod a testvéredet afelől, hogy nem nézed le őt, és nem gondolod, hogy különb lennél nála.
(meg tudom érteni a testvéredet, nálunk is hasonló a helyzet, én ahelyett, hogy szereztem volna egy diplomát, a szüleim pénzéből, inkább a saját lábamra álltam. A szüleim szemében nem épp megbecsült munkát végzek, sőt közben szültem egy gyereket is, akit el tudok tartani, a testvérem most végzett el egy igen nehéz egyetemet. A szüleink gyakran éreztetik veklem, hogy én csak egy alkalmazott vagyok, holott nekik sincs magasabb végzettségük, vagy felelősebb beosztásuk, mint nekem)
"Lusta, kisebbségi komplexusa van, és féltékeny a sikeredre"
Ezt meg honnan vetted? A kérdésből ez egyáltalán nem így jön le. Miért lenne lusta? Dolgozik tisztességesen és nevel két gyereket.
Itt alapvetően a szülőkkel van a baj. Nekem is két gyerekem van, az egyik egyetemista, jó szakmája lesz, dolgozik az egyetem mellett, a másik szakmunkás. Eszembe sem jutott soha, hogy bármelyiket favorizáljam azért, mert azt az utat választotta, amit.
7: de te dolgozol és el tudod magad és a gyereket tartani
de itt a tesót a szülei tartják el, mert 100e ből nem tud 4! ember megélni!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!