A nővérem terhes, de a párja nem akarja a babát. Szeretne hozzám költözni, de a párom nem akarja. Ti mit tennétek?

Igen

Én megéltem ezt. Én voltam a segítségre szoruló. tesóm nem segítetett. A párjára hivatkozva. Fél év és nem is éltek már együtt. Amit én mondani tudok: a saját értékrended alapján dönts! Ha az a párodéval nem egyezik, lehet, a kapcsolatotok nem jó. persze a kisbaba teher, de ne tudd meg, milyen terhesen, kisgyerekkel hajléktalan szállón lakni! A "bűnt" tesód párja követi el. Kötelessége lenne segyteni őt. Ha ezt viszont nem adta meg a sors, második körben csak a családjára támaszkodhat. Szerintem az a rendes asszony, aki megszüli, nehézségek árán is. Vetesse le, attól tisztességesebb lenne? Sajnos sokszor előfordul, hogy az ember lánya (fia) rossz párt választ. csak az egyetlen különbség, ha ez egy nővel fordul elő, hogy ő a babáért is felelős! Ha van szíved, segíts neki. valahogy. Bárhogy. nem mondom, hogy mondj le mindenről. Ezt csak az érti meg igazán, aki járt már ilyen cipőben. Merjetek szeretni! Ez nagyon fontos! A történet összes szereplőjére vonatkozik ez utóbbi javaslatom.

Anyacsakegy, tudod van olyan, hogy felelős gyermekvallalas. Ha a nő dolgozik, mielőtt teherbe esik, akkor kizart hogy terhesen hajléktalan szállón éljen. Ha neked így sikerült, azért egy valakit okolhatsz, méghozzá magadat. En a helyedben nem lennék büszke,hogy milyen szuper anya, mert megszüntetése a gyereket. Hova, a nyomorba, hajléktalan szallora? Segélyből neveli majd? Szép kilátások

64/65 Ez erősen megsértett. Élettársi kapcsolatról volt szó (abban éltem az apával) és TERVEZETT babákról beszélünk, csak apáról kiderült, hogy pszichopata 8azok olyan hót cukik, amíg nem vagy berken belül, kiszolgáltatva, jövedelem nélkül, terhesen). Elmenekültem. Akkor fogadott be a hugom pár napra. Családunk nincs. Jólétet hagytam ott, hogy a gyermekeim mentális egészségét védjem. Akkor 7. hónapban voltam a fiammal, a kislányom 1,5 éves. Évekig rágódtam a dolgon előtte: ha maradok, a rendőrség kitoloncolja az apát, de egyedül szülök, segítség nélkül, egyetlen rokonom 350 km-re tőlem (a hugom). Persze a szállón egy napig voltunk, családsegítő kimentett. Azóta boldogan, de nyomorban élünk, de lehetnénk jobban is, hiszen mi 1 szobában élünk, miközben a hugom (aki azóta szakított a pasijával, akire ráfogta, hogy ő nem akarta, hogy odamenjünk)3 szintes házba költözött 70 km-re tőlünk és Interneten üzen, hogy hogy szeret minket. Szóval előbb többet kéne megtudni vkiről, akiről ítélkezel. És ha én lennék a legrosszabb nő a világonk, akkor sem az anyákat kell nézni, hanem a GYEREKEKET!!! Én ezt vártam volna a tesómtól, vagy BÁRKITŐL. Mert ÉN a gyerekemet nézem, csak egy kis segítségre lett volna szükségem. A történethez hozzátartozik: velem ez jóléti társadalomban esett meg, számíthattam a biztos intézmény rendszerre. DE OTTHON kihez fordulhatna egy asszony, ha nem a tesójához????

és a nő dolgozott az első germeke előtt, csak gyereknevelési időszakban fogant a második... És igenis van olyan, hogy valaki bajba jut és azon - ha szereted, segítesz, nem ítélkezel fölötte... ez a tesókra vonatkozik, nem az egész nagyvilágra, de a gyámügy (aki elmondta, hogy erős asszony vagyok és nagyon jó anya) hála istennek jóbbindulatúbb, mint némely hozzászóló, vagy maga a testvérem

Nézd, arról nem az exed és nem a testvéred tehet, hogy nem volt jövedelmed

Én a kérdés kiírója helyében már rég rátok szóltam volna, hogy ne tereljétek el az Ő kérédsét egy kommentelő magánélete irányába. ÉN releváns tartalomként akérdezőnek válaszoltam, hogy SZERINTEM mi a helyes, az ÉN szemszögömből. Ismeretlen, másokat pocskondiázóknak pedig nincs több mondanivalóm. Én senkinek nem tartozom számadással. Ja és azt hittem, nem a HIBÁSOKAT keressük, hanem a saját szempontjainkat soroljuk fel, bocsi. Azt meg majd én tudom, hogy az apa miben "hibás" és miben nem. Istenem, azért jöttem el, mert azt hittem, ez olyan oldal, ahol kérdezünk-felelünk. De miért is lenne ez más, mint az élet. Annyira tökéletesek vagytok... húha. Már röhögök és törlöm a profilomat.