A nővérem terhes, de a párja nem akarja a babát. Szeretne hozzám költözni, de a párom nem akarja. Ti mit tennétek?

Nehéz kérdés, sok dolog jutott eszembe.

Egyfelől az, hogy egy kisgyerek érkezése mindent felborít. Nemrég szültem, és hadd ne írjam le, hányszor kelünk az éjszaka. Párom is, mert sír a gyerek, felébred. Szóval elég sok tolerancia kell a párod részéről, hogy ezt elviselje.

Nem tudom mióta vagytok együtt, és mennyire tervezitek közösen a jövőtöket. De ha nagyon, akkor nagyon sok olyan dolog történhet az közös életetek során, ahol az egyik félnek tolerálnia kell valamit a másik kedvéért.

Akár most a gyerekszületés, akár mondjuk később valamelyik szülő ápolása. Most neked lenne szükséged a te megértésére, és türelmére, évekkel később, lehet, hogy az ő anyukáját kellene ápolnotok, ha idős lesz és beteg.

Beszéljétek meg ezeket a dolgokat. Ha mindig a pillanatnyi kényelmetek alapján döntötök, lehet, hogy később sok sérelem halmozódhat fel a másikban, a segítség elmulasztása miatt.

Pl. az én szüleim sokkal idősebbek, mint a párom szülei. Szerintem 10 éven belül gondoskodnom kell majd róluk. Nagyon rosszul esne, ha párom ezt nem értené meg, és biztos vagyok benne, hogy ha fordul a kocka, én sem tudnék megértő lenni vele.

"Akik írják, hogy a gyerektartás nem akarás kérdése, azoknak üzenem, hogy elvált szülők gyereke vagyok, soha egy fillért sem fizetett apukám. Anyukám járt bíróságra, voltak tárgyalások. Apukám meg mindig elintézte, hogy ne legyen olyan bejelentett munkája, amiből hivatalosan le tudnák tiltani azt, ami járt volna."

Anyukád kérhetett volna allami megelolegezest.

Naiv? Aligha.

Ki tud bújni a fizetés alól a csaló vállalkozó, a fusizó mesterember és az, aki külföldre menekül. De az Mo.-n dolgozók többsége mezei alkalmazott, aki ha nem akar egész életében rendes tb nélkül élni és később lemondani arról a kicsike nyugdíjról is, az nem fog örökké feketézni, csak azért hogy megússzon 15-30 ezer fizetési kötelezettséget.

Butaság előre lemondani a gyerektartásról attól való "félelmetekben", hogy talán nem is fogja fizetni.

Egyébként meg simán meg lehet élni ennyiből, mint amennyit kapni fog. Tapasztalat.

Ha mégse bírná ennyiből Bp-n, nem kötelező maradni. Így is, úgy is egyedül van. Vidéki nagyvárosban olcsóbban kijönne.

"Pénz szempontjából: Ha a fizetéséből fenn tudja tartani az albit és kap TGYÁS-t (ez 6 hónapig jár), akkor a TGYÁS összege majdnem annyi mint a fizu, tehát 6 hónapig el tud lenni külön."

Nagy tévedés, a TGYÁS kevesebb, mint a fizu, egyrészt. Másrészt egyedül lehet,hogy fizuból fenn lehet tartani egy albérletet, de a gyerek nagyon sokba kerül ám az eljén. Amit a fenekére teszel több, mint 10.000 havonta (pelenka, popsitörlő, popsikrém). Ami a babának kell, azt egyhavi fizetésből meg sem lehet venni.Nem is sorolom, ha lenne gyereked, szerintem tudnád.

Én is azt írtam, hogy nem fogadnám be ennyire hosszú időre, életvitelszerű ottlétre a terhes nővéremet.

Empátia hiánya? Nem, nem az. Nagyon szeretem a nővéremet, és mindenben támogatnám, hogy az új helyzetben minél könnyebben lábra tudjon állni.

Ha befogadom, és nem kényszerül rá hogy kitaláljon az életével valamit, akkor sose fog. Sose lesz jó a pillanat, hogy most miért küldhetném el a kisgyerekkel.

Külön család vagyunk, ha tetszik ha nem. A segítséget itt sokan összekeverik a teljes kiszolgáltatottságba keveredéssel.

Hangsúlyozom még egyszer. Segíteni segítenék, de a házasságomat nem áldoznám föl.

Segítség lehet.

- segítenék albérletet keresni. Ha pesten drága, akkor a környező települések egyikén. Mivel nem kell munkába járnia nem gond a távolság.

- ha nem tudná fizetni a bérleti díjat, hát a hiányzó összeget szó nélkül odaadnám neki.

- gyakran hívnám magunkhoz vacsira, hétvégére stb.

Tudjátok szépen hangzik az, hogy a testvérünkért feláldozunk mindent, mert különben nem vagyunk empatikusak. Azonban gondolkodjatok előre.

Ugye min. 1 évre tervezi az ottlakást.

Mondjuk én odaköltöztetem nővéremet a pici babával, a férjem akarata ellenére. Viták állandósulnak, 3 hónap múlva férjem otthagy a fenébe a nővéremmel, és a babájával együtt.

Mondhatnánk ért már mást is nagy veszteség, és még mindig úgy gondolom hogy jól döntöttem, mert a nővérem mindenekfelett. Segítségre szorul és én támogatom.

Azonban nővérem rátalál az igazira kb fél éven belül, majd közli hogy ő elköltözik.

Én ebben az esetben ott állok a saját romjaimon, és bambulok bután.

Nem rughatja fel senki senki kedvéért a saját életét, hiszen mindenki arra törekszik, hogy a magánéletét a számára legélhetőbb módon alakítsa.

A fenti esetben ha a tesó lelép új szerelemmel, akkor ő hibáztatható lenne? Ugye nem. Nem az a dolga, hogy a tesó életét élje, hanem az hogy a sajátját.

Az amiről ti beszéltek majomszeretet, és nem segítség a testvér felé.

Gyerekek, rém egyszerű: aki befogadná, küldje el a címét a kérdezőnek és fogadja be a nővért.

Vagy csak más farkával könnyű verni a csalánt?

No, ki jelentkezik elsőként?

Szemét dolognak hangozhat és kapom is a piros mancsokat biztosan (más szituban vagyok persze, nekem se testvérem, se gyerekem, nem is tervezek), de én nem engedném és nem csak a párom miatt.

A helyedben én támogatnám, amiben tudnám, lakhatást keresni neki, anyagilag, lelkileg segíteném időt is szánnék rá hogy a gyerekkel besegítsek, de nem bírnék egy csecsemővel létezni egy lakásban, tönkremennék bele, a kapcsolatod is rámehet (oké, ha a család fontosabb, mint a barátod, akkor is kényelmetlen és megterhelő lehet ilyen választásra kényszerülni).

Ha befogadjátok, az a közös döntésetek a barátoddal, lehessen már beleszólása neki is, nem kicsit van az ilyen kihatással az életére. Ha ragaszkodsz a tesód befogadásához, akkor a kapcsolatod mehet rá.

Szüleiteket kéne inkább megkérdezni.

Hát azért meggondolandó. Én nem bírnám ki ha a barátnőm nővére itt bömböltetné a gyerekét miközben aludnom kéne mert sokat dolgozok.

Szép dolog lenne befogadni oké, de azalatt a 2 év alatt én mennék tönkre idegileg. Szóval NEM.