A nővérem egy álomvilágban él, a férje megcsalja. Hogy mondjam meg neki?

Mert ti nem próbáljátok bizonygatni, hogy a kérdező féltékeny? Akkor most ti is féltékenyek vagytok a kérdezőre?

Legalább a kérdésre is válaszolnátok a provokálás helyett.

Valaki írta, hogy ha a testvére nem szólna a megcsalásról, akkor részese lenne az egész megalázásnak. Nekem is ez a véleményem, bár tény, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Kétszer voltam ilyen helyzetben, egyszer a megcsalt, egyszer pedig a megcsalásról tudó harmadik fél (nem testvér, nem barát).

Első esetben kiderült, hogy az állítólagos legjobb barátnőm tudott a dologról, de nem szólt semmit, mondván semmi köze hozzá.... Értem én, de onnan, hogy tudja és nem szól, már asszisztál hozzá (ha nem választom sem a jobbra, sem pedig a balra vezető utat, attól még az egyhelyben maradás önmagában is egy választás). A kapcsolatunk a lánnyal (is) megszakadt. Nem tudtam már bízni benne.

A másik esetben inkább ismerősnek mondanám a párt. Egy buliban voltunk, ahol megjelent a harmadik fél is (lány) és mint kiderült, mindenki tudta, hogy mi a helyzet, de mindenki jól is érezte magát. Én meg behánytam magamtól, hiszen hülyének néztem én is a megcsalt lányt.

Ezek viszont az ÉN érzéseim, az ÉN életem és az ÉN reakcióim a dolgokra.

Éppen ezért szerintem igaza van annak is, aki azt mondja, hogy semmi közöd hozzá, nem szabad beleszólni. Hülye helyzet, mert tudnia kéne róla a tesódnak, csak baromira nem a te feladatod. A férjnek kéne odaállnia elé, csak hát ez ugye nem történt meg három évig....

Ha az én barátnőmet csalná a férje és a tudomásomra jutna, akkor valószínűleg a férjjel beszélnék először. Ha nem lép, akkor szólnék a lánynak. Azért merem ezt így kijelenteni, mert ismerem a lányt és tudom nagyon jól, hogy elvárná tőle.

Amit írsz a tesódról abból az jön le, hogy nagy problémák vannak az életében és valószínűleg még abban a szakaszban van, amikor még nem akar róluk tudomást venni. Ilyen helyzetben viszont nem biztos, hogy jól sül el a dolog.