Nem fogadja el a nevelt lányom a közös gyerekünket?

A gyerek viselkedése a ti nevelésetek. Ahhoz, hogy változzanak a dolgok, elsősorban nektek kell változtatni a hozzáállásotokon, és új szabályokat, új határvonalakat felállítanotok.

Keressétek fel először a nevelési tanácsadót, ahol gyerekpszichológussal tudtok beszélni erről, majd a gyerekkel közösen menjetek el.

Nem lehet a gyereket kikiáltani felelősnek, hiszen gyerek, és a környezetére reagál. Meg kell nevelni, és nem lesz probléma.

"Nem fogadja el a NEVELT lányom", "ő volt aki az ÉN gyerekem dolgait ellopta"

Te most tényleg elvárod egy gyerektől, hogy testvéreként szeresse a gyermeked amikor te sem kezeled őt sajátodként?

Ha ezen változtatsz, lehet, hogy ő is változni fog. Ő még gyerek (gondolom, mivel a játékairól beszélsz). Még egy átlagos családban is van féltékenység az idősebb gyermekben amit legtöbbször kezelnie kell a szülőnek. Pedig ott (legtöbbször) egyformán szeretik a gyermekeket a szüleik. Tudom, hogy a NEVELT lányod soha nem fogod úgy szeretni mint a sajátod, de Te is tudod, hogy ez benne volt a kapcsolatotokban (gondolom tudtál róla). Neked is kell tenned a jó kapcsolatért, és Neked kell többet tenned, megértőbbnek lenned, hisz ő csak egy gyerek...

Én valamit nagyon nem értek.

Milyen dolgát tudja egy 5 hónapos babának ellopni és tönkretenni?

"Sajnos a nagyszülők nagyon belenevelték hogy csak övé minden játék" - azért, mert valóban az övé. Miért is merül fel ez a téma, ha még csak 5 hónapos a kislányotok? Miért érzi úg a nagy, hogy máris féltenie kell a dolgait tőle?

"de nem mondja el a teljes történetet csak azt hogy öt megsértettük, de azt nem mondja meg hogy ő mit tett" - teljesen mindegy, hogy mit tett, ha megsértettétek. Ti vagytok a felnőttek, nektek kell felnőttként viselkedni. Ha ti megsértitek a gyereket, mit vártok el tőle?

Mi is babát tervezünk a párommal, nincs még közös gyerekünk. Neki van egy kislánya, nem mi neveljük, de sokat van itt. Én sajátomként szeretem a kiscsajt. :)

Eleinte ő is nagyon féltékeny volt minden rokon gyerekre, vagy bárkire, amikor nem csak vele foglalkoztunk. Elkezdtük gyerekpszichológushoz járatni, és mi is nagyon sokat beszélgettünk/beszélgetünk vele erről a dologról. Négy hónap kemény munka után végre mostanra tűnik úgy, hogy sikerült benne a gátlásokat és a görcsös féltékenységet feloldani, szóval lassan jöhet a kistesó. :)

Ti felkészítettétek rendesen a gyereket a testvér érkezésére? Nekem sajnos úgy tűnik, hogy nem. Még most sem késő, tessék elvinni szakemberhez, és emellett nagyon sokat foglalkozni vele, most sokkal több törődésre van szüksége. Esetleg tartsatok hetente egyszer egy-egy napot, ami csak az övé, amikor apukájával kettesben csinálnak valamit, vagy ha a kicsi felügyeletét meg tudod oldani, akkor veled hármasban is akár.

Azt kell éreznie, hogy nem szeretitek őt kevésbé, mint a kicsit, és nem jut rá kevesebb figyelem, mint a kistesó érkezése előtt.

Tudom hogy nem könnyű, de sok szeretettel és türelemmel menni fog. :)

Sok erőt és kitartást kívánok hozzá.

Irod, hogy mas talan eddig sem birta volna, mint te... De gondolkodj el ezen: ha sajat gyerekedrol van szo, hagyod, hogy igy menjen minden 5 evig??? Nem hiszem. Rogton az elejen kellett volna lefektetni a szabalyokat: veled el, nem az anyja vagy, az igaz, de te neveled, a te otthonodban ezek es ezek a szabalyok. Ha nem tartja be, buntetes jar erte, ami belattatja vele, hogy nem jol csinalja. Attol felek azonban, hogy a gyerek kora miatt mar sokkal nehezebb lesz normalis viszonyt kialakitani (ugye kamasz). Beszelj a paroddal es a megbeszeltek szerint jarjatok el kovetkezetesen. Kulonben a parod mit szol ehhez az egeszhez?

Nem tudom, hogy hol a gyermek anyja? Lehet, hogy valami serelem erte, amit nem irtal le, ezen is gondolkodj el...

Kitartas.