Nem bírok vele együtt élni?
Öcsémről lenne szó.
Normális, kedves ember, tehát összességében jó természet, semmi gond nincs vele.
Ketten bérlünk egy lakást egy városban, ahol élünk...
És egyre inkább kivagyok attól, mert vele kell élnem. Nagyon szeretem, de egyszerűen nem tudok vele együtt élni, kezelni. Melója nincs, és nem is igazán töri magát, hogy keressen valamit. Elvár ,természetesnek vesz mindent, hogy megcsinálok neki. Ha le kell szaladni boltba, már attól kivan, hogy az milyen nehéz és hogy elfáradt.
Van egy kutyánk is, de 3 naponta egyszer ha kiviszi egy kis időre. Nem beteg, nincs semmi pszichés gondja. Egyszerűen őt így nevelték, és most, hogy csak rám számíthat úgymond, egyszerűen nem bírom...
Itthon van egész nap, haverok, számítógép, én pedig gürizek melóhelyen, itthon, mégsincs soha rend, bármennyit dolgozom, mert egyszerűen nem figyel ilyen dolgokra, és nem akar segíteni.
Már évek óta megy ez a hülyéskedés, és most adtam neki ultimátumot, hogy egy összeg fejében -amit x ideig biztosítok neki- költözzön el, és szedje össze magát.
Eddig tényleg azon voltam, hogy segítsek neki ahogy tudok, de ő ezt úgy forgatta ki hogy a fejemre nőtt. Nem ez volt a célom, csak támogatni szerettem volna.
Most meg ígérget mindent (már megint) csak már nem hiszek neki.
Szerintetek? Mit tennétek?
Ez a rendszeres trükkje, hogy elhiteti, hogy ő milyen fáradt, szegény fiúcska (25 éves) egyedül konditerembe jár, aztán 4 napig itthon "pihen" mert mennyire el van fáradva.
Szerintem én csak alap dolgokat kérek (pl ne lakja le gusztustalanra a lakást, majd várja hogy összepakoljak MINDEN NAP) szóval egy reális igényesség lenne a cél.
Erre, én vagyok szerinte a házisárkány, meg a "gonosz" aki mindíg zaklatja, stb...
Amúgy hozzá nem szólok egész nap, nem figyelem mikor mit csinál... de mikor hazaérek 12 óra munka után a rendesen itthagyott lakásba, és disznóól fogad, plussz a kutya is benn végezte a dolgát, :S (gondolhatjátok) és ez minden nap így megy, akkor kicsit eldurran az agyam.
Kicsit hosszú ecsetelés után: mit tennétek? :D
válasza:Nem csinálnék meg egy darabig semmit. Nem vásárolnék, nem takarítanék.
Munkát, elintéznivalót rábíznám, ha kell napi szinten:
Porszívózás, vásárlás, munka keresés. (Találás is, lehetőleg mielőbb!)
Naponta kutya sétáltatás. Minden este kérd számon, megcsinálta-e. Ha nem, nincs vacsi, mert Te nem vásárolsz.
Január végén cuccolhat, ha nem áll be a napi teendőkbe,
mert nem vagy az anyja (apja sem), hogy eltartsd, gondoskodj róla.
A felajánlott összeget pedig vond vissza, hogy elköltözzön. Oldja meg.
Legyél kicsit szigorúbb, és maradj következetes!
Erőt hozzá!
Csináltam már ezt, hogy listát készítettem neki... nagyon ritkán megcsinálja nagyon felületesen. Kb 1/10ed részét az egésznek, azt is nagy szenvedéssel.
A pénzt egy helyen tartottam eddig, szétosztva... havi kaja/albi/költőpénz, stb. Mostmár ott tartok, hogy eldugom előle, mert egy , max két hét alatt kiüríti az egész fiókot.
Ha utolsó egy, két hétben nem tudunk kaját venni, őt nem érdekli az sem.
Lassan 3 éve megy ez a "bohóckodás" és nagyon elfáradtam, és unom is.
Nem akarnék vele kitolni amúgy, tényleg úgy voltam vele, hogy családtag, akkor pedig legyen peace, és móka... de ez így nagyon nem móka.
válasza: válasza: válasza:Én voltam hasonló helyzetben. Nem pont ilyenben: egy másfél szobás lakást béreltünk a párommal. A húgom összejött egy sráccal, össze akartak költözni, de nem sok pénzük volt, így beköltöztek a kisszobába. 30 ezret kértünk havonta tőlük (ez három éve se volt nagy összeg egy főre se pláne kettőre, a rezsi felét se fedezte, cserébe Budapesten, elég jó helyen lakhattak). Ezt a pénzt se nagyon sikerült kifizetni, de volt olyan, hogy mesélte, milyen jó indiai kaját ettek, igaz húszezret otthagytak - két nap múlva meg bocsibocsi, de nincs pénzük. Kosz, rendetlenség volt, egyszer bementem a szobájukba (két hétre hazautaztak, gondoltam addig lecsavarom a fűtést, hogy spóroljunk), konkrétan elcsúsztam egy földre dobott, használt óvszerben, hanyatt estem. Segítség nulla, takarítás nulla. Mondván ők alig vannak itthon, nem csinálnak koszt.
Egy évig se bírtuk ezt az állapotot, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ebből bizony nem lesz békés együttélés, akkor szépen megmondtuk nekik, hogy jövő hónap elsejével legyenek szívesek elköltözni. Akkor persze vérig sértődtek, nem is szóltak hozzánk.
De a húgom mégiscsak a húgom: amikor találtak új lakást és átköltöztek, lenyugodtak a kedélyek. Egyébként azt a lakást is totál lelakták, sikerült elérniük, hogy minden bepenészedjen, elég sok munkába és pénzbe került a helyreállítás. Azóta talán egy fokkal rendesebb lett.
És a kapcsolatunk is rendeződött. Sőt, sokkal jobb, mint előtte volt. Azt mondja, valóban nagyon hülye volt abban az időszakban, ezért megérti, hogy nem bírtuk elviselni.
Mindenesetre a biztonság kedvéért többet nem költözünk össze :D
válasza:az a baj hogy ezt eddig szó nélkül tűrted. eltartod őt, és még csak a hála kicsiny szikráját sem mutatja?
adj neki ultimátumot: 1 hónap alatt elhelyezkedik, az első fizuja után pedig megy amerre lát.
válasza:Köszi a válaszokat.
Sajnálom nagyon hogy így alakult. Szülőket kihagyom/hagyjuk ebből. megvan nekik is a maguk dolga, plussz ránk szántak az életükből 20 évet, úgy érzem a legkorrektebb, ha nem vagyunk a nyakukon, hagyjuk őket szabadon élni végre.
Mindenesetre,nem gondoltam, hogy ez lesz a szitu. Mikor végre lett normális munkám, tudtam magamnak fenntartani egy lakást, nagyon örültem, lelkesen gondoskodni kezdtem magamról... szerintem tökjó dolog ha az embernek végre nem más csinál meg mindent, szóval... nekem bejön ez az önállóság. Azt hittem, tesóm is hasonlóan érez majd, de sajna nem. Haza nem akar költözni semmiképp.
Most meg duzzog, és le van törve, hogy beszigorítottam. Mindenesetre, zombivá nem fogom magam strapálni fiatalkorom virágában miatta, szóval... ha továbbra is lehúzós lesz, akkor tényleg nem érdekel majd semmi, csak saját magam. :/
Mindenesetre, ezek szerint nem csak én vagyok ilyen cipőben, 6os válaszoló alapján. :D
Ő is egyébként ezen a szinten van kb, hogy ha én nem teszek rendet őt nem érdekli... minden bepenészedne, volt már hogy pár napra hazautaztam, visszaérve a szeméten, szétdobált kajában kellett utat törni magamnak... minden mocskos volt, ragadt, mosatlanok tornyokban a pulton, kaja beleszáradva, penészedve stb.... :D
Nem kéne ebben élnem, még röhögnék is rajta, de így sajna nem vicces. :/
Ruháit, ha nem mosom ki, képes egy zoknit egy hétig hordani, és nem mos magára akkor sem, csak hallgatom, hogy nincs egy tiszta ruhája, nyafogósan előadva. És a végtelenségig képes lenne ezt csinálni szerintem, és nem érti, miért fog elköltözni, egy rövid ultimátum idő után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!