Mi a jobb egy gyereknek, ha van testvére, vagy ha nincs?

Egyke vagyok és nem hiányzott a testvér, mert nem volt mihez viszonyítanom.

Másrészt a testvér megléte nem garancia a jó kapcsolatra.

Előre nem lehet megmondani, hogy adott esetben melyik a jobb.

Hidd el, nincs ilyen, hogy kinek a jobb. Nekem nincs testvérem, mindig is szerettem volna, sajnos nem jött össze. Viszont van egy gondoskodó, szerető családom, akikre bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok.

A férjemnek négy testvére van és soha, egyikre sem számíthat.

De, hogy egy ellenpéldát mondjak, anyukám a testvérével nagyon jó kapcsolatban van és mindenben segítik egymást.

Szóval, mindent összevetve nem attól függ, hogy jobb-e valakinek, hogy van-e testvére, hanem attól, hogy milyen a viszony a családdal.

Gondold végig.

Ha egy gyermek egyke, ő a család központja, mindent megkap, nem tanul meg osztozkodni. Ha van testvére, lehet, hogy néha rosszul esik neki, de mindenképpen jellemépítő, hogy már gyermekkorában ráébred, nem ő a világ közepe. Hogy mennyire lesznek egymásra féltékenyek, az egyébként a szülőkön múlik.

Tanár vagyok, hidd el messzire ki tudom szűrni, hogy melyik gyerek egyke. Nagyon látszik. Teljesen másképp viszonyulnak a közösséghez. Persze nem állítom, hogy rosszabb emberek, mielőtt nekem esnétek, de ha valakinek van testvére a későbbi társas kapcsolataiban is jobban megállja a helyét. A koliban volt egyke szobatársam, hát mindenkit mentsen meg tőle az ég. Ha ő reggel felkelt, kelt vele az egész koli, nem érdekelte, hogy én még aludtam volna, bezzeg ha ő aludt, a légy sem zümmöghetett.

A testvérek viszonyáról meg annyit, hogy nekem egy bátyám van, és sajnos nagyon rossz a viszonyunk. (Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos hiába.)

Ennek ellenére én ragaszkodtam hozzá, hogy min. két gyerek legyen, mert szerintem nagyon fontos jellemépítő hatása van. A férjem csak egyet akart, de végül meggyőztem. Jelenleg még 3 és 5 évesek, de imádják egymást. Ennek nagyon örülök, mert féltem én is, hogy ne legyen köztük testvérgyűlölködés, olvastam is erről könyveket, hogy hogy lehet kikerülni. Remélem ez a későbbiekben is működni fog.

Pl. soha, de soha nem szabad összehasonlítgatni a gyerekeket:

-Edd meg szépen a főzeléket, nézd meg a tesód is megette.

-Bezzeg a tesód szobájában milyen szép rend van, te meg milyen rendetlen vagy.

Na, ezek a mondatok azok, amelyekkel egy életre megutáltatják a gyerekeket egymással, és sajnos a szüleim nap mint nap ezerszer mondtak hasonlókat.

Meg arra is figyelni kell, hogy nagyjából azonos időt szentelj a két gyerekre, ne érezze egyik sem, hogy jobban szereted a másiknál.

Ha konfliktus van, ha nem a testi épség a tét, ne avatkozz be, én pl. mindig azt szoktam mondani, hogy beszéljétek meg egymással, én nem döntök senki helyett. És úgy tűnik, hogy működik, ha játékon vesznek össze, elég jól elboltolják egymással.

Stb. vannak azért alapelvek, amelyeket ha betartanak a szülők, akkor a tesók szeretni fogják egymást.

Remélem 10 év múlva is ezt mondom majd. :)