A testvérem elég nagy bajban van, csak rám számíthat. Nem akarok ítélkezni felette, de saját hibájából tart ott, ahol, ráadásul elég gerinctelen dolgot tett. Mi a véleményetek?

Valóban butaságot csinált a testvéred,de itt egy újszülött gyermek sorsáról van szó! Én sem voltam jóban a testvéremmel,de mikor bajban volt és nem tudott hova menni,egyértelműen láttam a dolgot,hogy hozzám költözhessen!

Hidd el a gyermek megfogja őt változtatni... kis ideig segítesz neki ameddig nem boldogul és szépen a talpára fog állni.. Talán előbb mint gondolnád!

Én azt tanácsolom: SEGÍTS NEKI ÉS A PICINEK!!

(de ezt persze,csak Te döntheted el! :)

33: "Hidd el a gyermek megfogja őt változtatni... "

Vagy igen, vagy nem, csak szépen beköltözik, éli világát, a kérdező alkalmazkodik a gyerekhez, pesztrálja, ellátja, veszi neki a pelenkát, közben anyuka egyre kevesebbet tud beleadni a számlákba. Aztán persze a kérdező a szívtelen, ha ki akarná tenni a gyerekkel - akik ha bejelentkeznek hozzá, akkor NEM TUDJA KIRAKNI, ha maguktól nem mennek el.

Úgyhogy ez nagy bukta is lehet.

Persze, testvér, de azért mindennek van határa.

Nem. Pedig most is együtt élek a húgommal, osztozunk a költségeken, de ha ilyet jutna eszébe művelni, lehet, hogy megverném, de azt is elvárnám tőle, hogy ő verjen meg, ha nekem jut eszembe ilyen agyament ötlet.

A család nem arra van, hogy eltakarítsa a sz@rodat, hanem hogy figyeljen, hogy ne sz@rj oda sehova.

Nahát milyen kirekesztő itt mindenki a rossz döntést hozó családtagokkal! Én egészen biztosan ott segíteném a húgom, ahol tudom. Nyilván az nálam is kicsapná a biztosítékot, ha aztán kismamaként folyton bulizna, és én meg kelhetek éjszaka a gyerekhez, vagy ha mondjuk azt látnám, hogy meg sem próbál idővel a saját lábára állni, de pusztán azért, mert egy elbaltázott viszonyban teherbeesett, nem tagadnám meg tőle a segítséget. Rosszul tette hogy nős pasival kezdett, de azért ez még nem bizonyítja hogy velejéig romlott r*banc. Valószínüleg naiv, tapasztalatlan és butuska fiatal lány. Persze az is lehet, hogy kizárólag a pénzéért feküdt le a férfival, és egy jól kitervelt terhességgel aljasul meg akarta fogni, de szerintem a legtöbb ilyen helyzetben egyáltalán nem erről van szó. Talán gőze sincs az életről, túlságosan beleélte magát, a védekezést nem vette komolyan, agyban még kislány, és azt hitte, ez egy párkapcsolat. Nagyon meggyőzőek tudnak lenni a pasik e tekintetben. A pénzre kitérve pedig: egy párkapcsolatban nem természetes egymás segítése? Vagy ha egy nő egzisztenciálisan mélyen a pasija alatt áll, és elfogadja a segítséget, rögtön k*rvának bélyegezhető, mert olyan, mintha pénzért dugna? Ugyanmár! Bár itt a gyékán népszerű dolog azt szajkózni, hogy az embert senki ne segítse az életben, se a szülei, se a pasija, senki, mert az vagy r*bancság vagy élősködés, de ebben a kérdésben úgy látom ez a hozzáállás fordított irányban is működik: segítséget se szívesen nyújtanak barátaiknak, családjuknak. Szomorú. Ez a hozzáállás lehetetleníti el a félresiklottak visszakapaszkodását anyagilag vagy akár morálisan. Szerencsére az én környezetem más. Engem minden bajban támogattak a családtagjaim és barátaim, de ugyanígy rám is számíthattak mindig a hozzám közel állók, akár pénzről, akár lakhatásról volt szó. (Nem csak a szám jár, volt hogy szerény anyagi helyezete miatt nálam lakott egy barátnőm - amúgy lány vagyok - és amíg munkát nem talált - három hónapig - még a rezsibe sem kértem tőle semmit, pedig nem vetett fel a pénz, és ott volt a 3 éves lányom is, akiről gondoskodnom kellett.)

Hibázott a kérdező húga. Na és? Milyen érvvel támasztható alá, hogy azt ne segítsük, aki önnön hibájából került bajba, és csak az érdemli meg a támogatást, aki nem tehet balsorsáról? Tényleg nem értem...

Átgondolomnám a dolgot abból a szempontból, hogy tesódnak mennyi jövedelme van, mennyire biztos a munkája, illetve mennyire férne el az én életembe egy baba, akivel azért gond is akad bőven.

Ha megtehetném inkább abban segítenék, hogy találjon egy kisebb lakást, valamint ha szükséges és az anyagi helyzetem engedi havonta egy minimális összeggel támogatnám. Ha ez így nem vállalható, akkor csak úgy fogadnám be, ahogy már írták is, hogy lefektetjük a szabályok, a gyerek nem a tied, hanem az övé, neki kell gondoskodnia róla, amennyiben a nyakadba varrja, vagy felelőtlenül viselkedik, másnap az ajtó előtt fogja találni a csomagjait és mehet ahova akar.