A húgom egy ordas nagy r*banc, nem tudom kezelni. Nagy baj, ha meg akarom fojtani?

19 vagyok, ő 16. Sosem álltunk közel egymáshoz. 5-en vagyunk tesók, én vagyok a legidősebb. 11 évesen kerültünk intézetbe. Együtt laktunk 2-3 évig, de őt kivette a dúsgazdag apja (féltesók vagyunk mind), aki mellesleg borzasztó link alak, és pár éven belül húgom újra intézetben kötött ki, tőlünk jó messze. Próbáltam tartani vele a kapcsolatot, de sosem válaszolt a hívásaimra, üzeneteimre, és egy idő után belefáradtam. Közben azért figyelemmel kísértem fb-on, láttam a k*rvásabbnál k*rvásabb képeit, az idétlen kiírásokat, amikből sütött a 0 intelligencia. Úgy voltam vele, majd kinövi. És nem. Pár hónapja támadt egy olyan ötlete, hogy eljön, meglátogat minket (tesómék közel laknak hozzánk, bár más városban). Készültem. Nem jött. De meglepőőő. Nem tudok benne bízni, iszik, füvezik rendszeresen, lefekszik mkivel, felfordul tőle a gyomrom. Rengetegszer átvágta már az agyam. A múltkor pedig telesen kifordult magából, mikor elmondtam, hogy nem tudok benne bízni. Olyanokat írt, hogy mindig is én voltam a család csicskája, hogy különbet sz*rik, mint a barátom, hogy csöves g*cik vagyunk (tényleg nem állunk jól anyagilag, de mi dolgozunk és tanulunk, ő pedig...). A 13 éves kishúgunkkal is elfogadhatatlan hangnemben beszélt. Nekem ez az egész nagyon fáj, de nem tudom lezárni, mert mégis csak a testvérem. A hozzáállása valami undorító, azt írja mindenre, hogy "okhelo" meg "irigy vagy"... Nem normális!!! Mire lennék irigy? :S Segítsetek, kérlek, mert ha ez így megy tovább, felkeresem anyut, és a szeme láttára ölöm meg a húgom, aztán magamat.