Tényleg ennyire utál minket a nővérem?

Van 2 nővérem. A középső soha nem volt 1 könnyű eset. Gyerekkora óta hisztis volt. Sokáig ő volt a családban a legkissebb ezért szerintem el volt kényeztetve. 16 éves volt amikor megszülettem. Az idősebbikkel jó a kapcsolatom de vele sajnos nem nagyon. Mindig cseszeget mindenkit. Véleményem szerint nagyon önző. Mindig csak a saját problémáival van elfoglalva,arra nem gondol hogy másoknak sokkal nagyon problémái vannak mint neki. Van 2 iskolás gyereke,férje. Anyagilag nagyon is jól élnek ő mégis mindig elégedtlen. Anyámat már régóta cseszegeti. Olyanokkal vádolja mintha anyám kényszeritette volna őt a férjéhez ami nem igaz. De ha másba nem tud belekötni akkor olyanokkal jön hogy az anyám a hibás azért hogy ő nemtud reggelizni mert gyerekkorban nem szoktatta rá. Pedig őt nem lehetett rászoktatni mert ha rászoltak valamiért akkor földhöz csapta magát és visitozott(ezt nem csak a szüleimtől hanem a legidősebb nővéremtől is tudom). Szerintem mély depresszióban szenved de nem ismeri be és inkább másokat okol azért amiért ő boldogtalan de arra nem gondol hogy az anyjának magas a vérnyomása,ő ordibál vele. Anyám mindig mindent megvett neki gyerek korában,foglalkozott vele,tanult vele,szerette őt de ő mégis képes azt kiabálni neki hogy gyűlöli és hogy a legrosszabb anya a világon. Mostanában a férjével is ezt csinálja. A gyerekei szempontját nem nézi,inkább idepasszolja őket anyám nyakára. Velem soha nem törődött. Kiskoromban is volt hogy szemét volt hozzám de tudott kedves is lenni. Amikor megszületett a gyereke onnantól engem semmibe vett,pedig szerettem a gyerekét,soha nem voltam rá féltékeny,vigyáztam rá rengeteget,pedig még csak alapiskolás gyerek voltam. Ő mégis mindenért csak lehurrogott az helyett hogy 1szer annyit mondott volna h köszi. Ha rászóltam a gyerekre az volt a baj ha nem az volt a baj. Mégis minden hétvégén itt voltak a gyerekek,sokszor hétvégén is mert ő csavargott. Most meg azzal jön hogy ő nem szórakozott fiatalon és most akarja behozni és most hozza elő 20 éves sérelmeit. Nem lehet vele beszélni mert csak üvöltözik mint 1 állat. Régóta el akartam neki mondani a véleményemet de ő nem hagyta meg sokszor az anyám sem hagyta csak azért hogy ne legyen veszekedés inkább mindent elviselt tőle. Tegnap megint veszekedtek,majd én próbáltam beszélni vele,erre lecsapta a telefont. Majd megirtam neki emailbe amit gondolok. Erre irt vissza sértődötten,azzal fenyegetőzött hogy elmondja anyámnak,megint kezdte az érzelmi zsarolást,belekeverte a pasimat is (és ő jön azzal hogy anyám mindenkit zsarol érzelmileg) és megalázóan úgy becézgetett engem mint valami 5 éves gyereket és azt irta nekem hogy gyerek vagyok még és úgy csinált mintha idióta lennék akinek nincs saját véleménye csak amit anyuci bedumált neki. Holott ő az anyuci kedvence mert ő neki van minden elnézve. Az egész családot sakkban tartja azzal hogy ő nem normális és senki nem mer neki beolvasni mert akkor megsértődik és jaj mi lesz vele nehogy valami butaságot csináljon. Anyám totál levan épülve már tőle idegileg. Kikészit mindenkit és aztán azzal jön hogy neki milyen rossz sorsa van amikor minden barátnője őt irigyli hogy milyen jó neki. Engem is meg a nővérét is mindig csak szivatni,cikizni tudta és azon röhögni,mindenkit terrorizál. Tegnap óta megvan rám sértődve. Tényleg utál engem? Tényleg ennyire mindegy neki hogy mi van velem? Nem érdeklem őt? Mert ha igen akkor engem ő miért érdekeljen? Vagy csak egyszerűen 1 hisztis p....a?