Egykék! Ti nem irigykedtek azokra, akiknek van testvérük?

Nekem van testvérem, de sajnos elég távol állunk egymáshoz, nagyon más a mentalitásunk, mások vagyunk. Gyerekkorunkban sem jöttünk ki túl jól. (én lány, ő fiú). A feleségével és a gyerekével jóban vagyunk, de mi valahogy nem tudunk "közeledni" egymáshoz. Nem tudom hol és mit rontottunk el, vagy rontottak el a szüleink...

Nekünk egy gyerekünk van, nem is lesz több. Azt vettem észre, h aki egyke, és ez valamiért nem jó neki, annak általában 2-3 gyereke lesz! :)

Átérzem a problémádat. Én is így vagyok/voltam ezzel.

28 éves vagyok, van egy lány ikerpárom. 3,5 évesek. Mindenképp két gyermeket szerettünk volna, ez össze is jött egyszerre :))

1 éve kérdeztem rá anyukámnál, hogy miért nincs testvérem? Mi tartotta vissza? Nem szemrehányást tettem neki, csak szimplán érdekelt.

Kisebb koromban mindig kitértek a válasz alól.

Erre kinyögte, hogy tulajdonképpen van egy testvérem. Azaz, már csak volt. 5,5 év van köztünk. Még tervben sem voltam, amikor sajnos meghalt.

Anyukám utána hallani sem akart arról, hogy ő még egyszer szüljön. Minden képen felrakatott apukámmal a padlásra. Nagyon magába volt fordulva. Aztán telt az idő és végül is, mint kiderült én egy becsúszott gyermek vagyok. :)

Viszont anyukám mindennél jobban szeretett és szeret! Ezt viszont nem győzöm neki meghálálni az életben!

Sosem mutatta ki az igazi fájdalmát, sosem éreztette velem, hogy tulajdonképpen nem "tervezett" velem.

Nagyon erős nő!

Nekem sincs testvérem, én is sajnálom, sokszor vágytam rá gyerekkoromban, és még felnőttként is úgy érzem, hogy jó lenne. Pedig már 38 éves vagyok. Nekünk is kicsi a család, apámnak sincs testvére. Eü. okok miatt, anyámnál és nagymamánál sem lehetett több gyerek. Anyámnak van egy húga, de sosem voltak jóban, így nem is gondolta, hogy fontos, hogy nekem legyen testvérem. Örökbefogadásra nem gondoltak.

Azért elvagyok tesó nélkül is, most már úgysem lehet mit tenni.

Nekünk viszont 3 gyerekünk van, a férjemék is 3-an testvérek, náluk jó a viszony a családon belül, bár nem olyan szoros a kötelék, viszonylag keveset találkoznak, mindenki éli a maga életét. De ha baj van, tudják, hogy számíthatnak egymásra.

Egyke vagyok. Sosem hiányzott egy tesó, mondjuk előttem nem álltak jó példák, mindegyik marta, utálta egymást és a mai napig ilyenek.

Szerettem a barátaim, jó volt velük, de megőrültem volna, ha állandóan a "nyakamon" van valaki.

Páromnak van tesója, de minek? Még csak nem is köszönnek egymásnak a folyosón, ha összefutnak, alig szólnak egymáshoz. Mondjuk, ha olyan féreg tesóm lenne, mint az övé, önző, egoista, mindenki sz*r csak ő jó.