Ugye jól tettem hogy megszakítottam a kapcsolatot a nővéremmel?

A nővérem a féltestvérem, és nagyon mások voltunk mindig is. Ahogy apám is, ő is állandóan ütött/vert, abszurd dolgokért. Pl. apám belém rúgott vagy megütött mert nem kapcsolt be a számítógép/nem volt kiszellőztetve a szobában, vagy mert nem ettem meg a tízórait mert nem voltam éhes. Nővérem mindig olyan volt, hogy nagyon idegesítette a sírás, és ezért ő is adott egy pofont, hogy kussoljak el. Minden lehető alkalommal el lett mondva, hogy idióta vagyok. Szóval 17 éves koromig ment az abuzálás, mikor végre egy olyan bentlakásos koleszba el tudtam menekülni, ahol bármelyik hétvégén bent lehetett maradni. A nővérem telebeszélte anyám fejét, hogy ne adjon nekem pénzt, így üres zsömlét ettem sokszor reggelire és vacsorára, mert csak az ebédem volt befizetve a menzán. Még szerencse hogy tartós beteg voltam (púpos gerincű Scheuermann-kóros), ezért járt ingyen tankönyv, kedvezményes ebéd és 90%-os utazási díj, ha ez nincs, akkor lehet muszáj lett volna felakasztanom magam, mert akkor otthon ragadtam volna (akkoriban 28500 Ft volt a tartós beteg gyerekre a családi pótlék, és abból kb. 15ezer forintot kaptam az ebédbefizetésre, a zsömlékre, meg az utazási díjra, de még ezt is sajnálták tőlem). A ruhákat, sminkcuccokat, hajgumikat stb., néha otthon a kukából szedtem ki, mikor láttam hogy a nővérem otthon szanált, és inkább kidobta a ruhákat meg mindent, csak ne kelljen nekem adni. Úgyhogy ruhám is csak azért volt, meg egyebek, mert a kukából kiszedtem. Ezek után voltam olyan őrült, hogy meghívtam anyám és nővérem a szalagavatómra, mert ő kozmetikus, és tudtam neki szervezni sminkelési munkákat, hogy legyen pénze. Ennek az lett a vége, hogy az összes osztálytársamnak kibeszélt, hogy otthon én teljesen máshogy viselkedek velük, mint ott az iskolában, ezt egy olyan fennhanggal mintha én megjátszanám magam. Persze pénzt nem kaptam a szalagavatós ruhára, így egy 50 éves ismerősöm adott kölcsön nekem egy fekete ruhát... Nővérem azt mondta megcsinálja a hajam, erre az lett a vége, hogy nem csinálta meg, hanem a saját maga szépítkezésével foglalkozott, mert ugye mindig ő volt a „legszebb lány a faluban” és ő nem jelenhet meg akárhogy. Mikor csinálta a haját a fürdőszobában, akkor odamentem és kedvesen megkérdeztem, hogy „akkor mikor csinálod meg a hajam?”. Erre az volt a válasz, hogy lesz@rja, oldjam meg. Mert ugye fodrászra nem adtak volna pénzt semmiképpen. Úgyhogy anyám próbált valamit kezdeni a hajammal. Megyek be a fürdőszobába, erre megszólal: „Látod, ez haj ami nekem van, szép dús és sok! Neked még hajad sincsen, mi a f@szt kezdtem volna vele”. 23 évesen ennyi esze volt. (hozzáteszem a sok idegtől PCOS-es vagyok régóta, és androgén alopecia-m van, amiatt van kevés hajam)

Már az odaúton sírtam, de próbáltam nem mutatni felé, mert tudtam hogy akkor megint még belém fog rúgni egyet, mert utálja ha sírok. Aztán mikor vonultunk be a szalagavatós táncra, akkor mondta az osztálytársam, hogy a nővérem kibeszélt engem mindenkinek, amíg sminkelte őket. És ekkor elkezdtek folyni a könnyeim, és sírva vonultam be a nagyterembe „sorakozóba”. Akkor odajött az osztályfőnököm, aki nagyon szeretett engem, megfogta a kezem és kérdezte mi a baj, majd megvigasztalt, és le tudtam törölni a könnyeimet. Persze a szalagavató is arról szólt hogy nővérem a legcsodálatosabb az egész teremben, én meg le vagyok sz@rva. Csak azért hívtam el, mert anyám azt mondta, hogy nővérem normálisabb lett, meg hogy szeret engem, pedig ez nem volt igaz, mert nem bánunk így valakivel akit szeretünk.

Ezek után nemigen álltam szóba vele, apámmal is csak ritkán, hiszen ő is bántalmazó volt (persze ha lehetett elmondta, hogy sosem fogom letenni a jogsit mert béna vagyok, és hogy nem értek semmihez és mindig is csak egy nyomorék leszek). Anyám állandóan falazott nekik, hogy ők nem olyan rosszak, mint én azt gondolom stb.

Eltelt pár év el limitált kontakttal. Nővérem kitalálta, hogy ő spirituális lett. És láss csodát tényleg megváltozott (úgy tűnt). Egy kis ideig jóban is voltunk. Aztán elkezdett engem behúzni ezekbe a dolgokba, mikor egy bántalmazó párkapcsolatban voltam. Rámsózott egy telefonos távgyógyító rontáslevevőt, aki 100ezer forintért akarta levenni rólam a rontást. Én ezt elutasítottam, mire ő azt mondta, hogy azért nem vállalom be, mert én élvezem hogy rosszul vagyok és rosszul is akarok lenni.

Itt most pár évnyi történés részleteit a képzeletetekre bízok. Volt itt áldozathibáztatás, agymosás, gázlángozás, más bántalmazók kipártolása, nagyzási hóbort a részéről stb. Közben azt hallgattam, hogy én nem vagyok elfogadó vele, mert ő változott. Anyám állandóan sírt, hogy neki milyen rossz ha mi nem vagyunk jóban.

Tegnap viszont betelt a pohár. Anyámnak meséltem, hogy mennyire jó a Demi Moore új filmje („a szer”), és hogy milyen jól bemutatja hogy mikre képes valaki ha nem tudja elfogadni az öregedést. Erre nővérem elkezdett ordítani velem, hogy a rendezőt fel kéne akasztani és elásni, és aki ilyen filmeket néz, annak a pszichiátrián a helye. Kivételesen anyám is rászólt, hogy ezt fejezze be, de hát nem sikerült neki. Szó szót követett, és mikor könnyes lett a szemem, ezt mondta: „Nehogy már még elkezdjél sírni B@ZDMEG!”

Na ez volt a végső trigger számomra, hogy ő nem változott semmit, szerintem velejéig bántalmazó az, aki a saját hugát megbántja, és mikor az sírni kezd, akkor még leinvalidálja és belerúg még egyet. Emlékeztetett arra, ahogy régen is megpofozott ha sírtam.

Így még nem ordítottam otthon, mint most. Mondtam neki hogy elegem van belőle, és nem fogom sem anyám sem senki kedvéért elfogadni őt, és megjátszani magam. A fejéhez vágtam hogy ő egy érzelmi bántalmazó, egy álszent, aki eljátssza mások előtt hogy ő most maga a megtestesült jóság.

Összepakolt, és hazament, írtam neki egy üzenetet, hogy többet ne kerüljön a szemem elé, és ne próbáljon meg mégegyszer visszaporszívózni, mert nem állok jót magamért.

Írt egy olyat, hogy én túlérzékeny vagyok, és hogy nekem komoly terápiára van szükségem, ő jobban tudja ezeket a dolgokat, és ne okoskodjak, hogy ő érzelmi bántalmazó, mert ő elvégzett több lélekgyógyász (spirituális) tanfolyamot, és hogy őhozzá pszichológusok meg ilyen olyan orvosok küldik még a gyerekeket is, hogy megkezelje és meggyógyítsa őket.

Írtam neki, hogy bizonygassa ezt a talpnyalóinak, aztán letiltottam, örökre.