Előfordult hogy megszakítóttátok a testvéreitekkel a kapcsolatot?

Nem fordult elő, pedig 1000 km-re él tőlem, de hetente beszélgetünk skype-on vagy 3 órát.

Természetesen te azt csinálsz amit akarsz, de elmondanám, hogy egy bensőséges kapcsolathoz 2 ember kell és az egyik te vagy.

nem

de olyan volt, hogy nehezmenyeztem, hogy miért nekem kell állandóan keresni őket.. aztán azóta ők is tesznek a viszony ápolásáért.

nekem sincs testvérem, én az unokatesvéreimmel vagyok így, illetve ők is egymással, pedig gyerekként komplett nyarakat töltöttünk együtt a nagyiéknál. facebookon ismerősök vagyunk, szülinapkor, ünnepkor megy a köszöntés/üdvözlés. kb. ennyi a kontakt már vagy 15 éve. előtte azért ráírtunk egymásra néha, hogy mizujs hogy vagy? stb. különösebb oka nincs messze lakunk, felnőttünk ezer a dolga mindenkinek.

apám volt így a testvérével, hogy úgy összevesztek egykor, hogy látni se bírták egymást. régen mindketten eléggé alkohlizáltak, de apám teljesen leszokott, míg a bátyja folytatta azt az életmódot és emiatt vesztek össze még bőven a születésem előtt valamikor a 80-s években történt ez. Meghalltak már mindketten de soha nem békültek ki.

Én meg nem szakítottam, csak hagytam, hogy ellaposodjon. Többnyire én írtam, akkor nagy keservesen válaszolt. Volt, hogy ha nem válaszolt mondjuk 2 hétig, akkor újra írtam, finoman érdeklődve, hogy az előző emailem átment-e. Akkor egyszer jött egy elég durva lecseszés, hogy igen, de "auditja" van. (Ja, mert én a seggemet vakarom, ja nem).

Utána nem írtam, aztán ő sem, évek óta semmi (amúgy külföldön él, szóval kicsi az esélye annak is, hogy rokonoknál összefutunk).

Férjem és húga között ugyanígy van, csak ő Magyarországon él, tőlünk 150 kilométerre.

Őszintén, nem hiányzunk egymásnak nyilván, tehát értelmetlen erőltetni.