Van köztetek olyan, aki teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával?

Hogy mit tegyél azt csak te tudhatod, hogy mi a jó neked.

Én megszakítottam minden kapcsolatot a családommal hasonló dolgok miatt. Most jól megvagyok, nem is hiányoznak. Van nekem saját családom inkább velük törödöm.

37/Nő

Pár éve éltem át hasonlót, mint te. A tesómék voltak a minden. Hosszú kapcsolat (18 évesen összejött az akkor 28 éves párjával és hozzá is költözött), majd 3 év után gyerek. Minta család csak a gyereket elfelejtették nevelni, stb..

Mindig ő volt a "minden", ő kapott meg mindent. A tipikus első szülött rang volt az övé, ami ugye, mint tudjuk mindennel jár, csak azzal nem, ami néha nem ártott volna: nevelés, fejmosás, stb.

Nem okolom, jól kihasználta a helyzetét. Lehet, én is így tettem volna, vagy nem. Ezt sosem fogom már megtudni.

Szóval, a lényeg a lényeg, hogy 8 éve összepakolta (20 évesen, egy logisztikai szakmával) és elmentem külföldre. Nem jelentettem be otthon, mert akkoriban úgy voltam vele, hogy úgyis lesz.rják.

Anyukám sokat védett apámmal szemben. Talán ez is volt a vesztem, hogy tiszta apám voltam/vagyok, ami neki fogalmazzunk úgy: Nem igazán tetszett. Tükör voltam (stílusom, a mentalitásom. Az, hogy éltem az életem, a magam belátása szerint. igaz, ideje korán megtapasztaltam, milyen magamra számítani, hiába van elvileg családom, ahová hazajártam. Egy idő után ez csak számomra fizetett szállás volt, mint egy motel. Mondhatni megtűrt ember voltam a családomban. 16 évesen dolgozni jártam munka mellett, nyaranta. Mindent magamnak vettem (ruha, telefon, stb), azért élelmet kaptam a "szállás adómtól".

Egyszer anyukám megkérdezte 18 éves koromban, hogy mit szeretnék a jövőben. Annyi álmom volt (főiskola vagy egyetem), de tudtam, hogy itt semmit se fogok megvalósítani ebből. Beiratkoztam a középsulim OKJ.-s képzésére. Elvégeztem két év alatt, és mint írtam, útnak eredtem.

Már 3 napja külföldön voltam, amikor felhívott az édesanyám, hogy merre vagyok, mikor jövök haza. Mivel egy vagyon lett volna a beszélgetés, így e-mailt javasoltam kapcsolattartásnak. Aznap este leírtam neki(k) mindent. Sosem mondtam meg nekik, hogy hol vagyok. Bizonyított számomra, hogy "eltűnésem" után 3 nappal vették észre, hogy hiányzik valaki a "motelből".

Anyukám napi rendszerességgel írt e-mailt, majd kb. 1 év telt el, amikor már csak heti - havi szinten. Mivel sosem válaszoltam neki, így elkopott az a szoros kapocs, ami még anno a magzatkoromban alakult ki (elvileg).

Rengeteget őrlődtem, hiszen mégis csak a saját édesanyám volt! Apámról már rég "lemondtam", hiszen neki a tesóm volt az isten. Anyukám pedig egy angyal volt, aki egyben mulya és jó ideig nem állt ki magáért vagy bármelyik rokonáért. Biztos volt rá oka, hogy miért, én ezt mai napig nem tudom megbocsájtani neki.

Eltelt jó pár év. Elvégeztem egy főiskolát külföldön. Közben dolgoztam, éltem, imádtam. Majd megismertem a férjem (aki egyébként magyar származású!) és minden "felborult".

Első két évben csak kérte, hogy menjek vele haza látogatóba a szüleihez, rokonaihoz, de nem akartam. Vicces, de féltem, hogy összetalálkozom az egykor családomnak hitt "rokonaimmal".

Kb. 3-4 éve lehettünk együtt, amikor már erőt kellett vennem magamon, mivel eljegyeztük egymást. Egyértelmű volt, hogy haza megyünk Magyarországra. A férjem szülei, szorosabb rokonai fél évente jöttek ki hozzánk látogatóba. Anyósom mai napig a lányának kezel első perctől. Sosem volt kétsége ebben, ismeri a történetem minden részletét.

Anyósomék kérték, hogy vegyem fel a kapcsolatot a szüleimmel. Nagy nehezen megtettem és akkor találkoztunk is velük egy étteremben. Megtörtént hivatalosan is az eljegyzés, majd a szüleimmel leültünk beszélgetni hármasban. Kiderült, hogy a testvérem 3 éve teljesen kifordult magából. A szüleim a sz.rok, csak a pénzt látta bennük. Ha "pumpálták" pénzzel, akkor jók voltak. Elvárták a párjával, hogy minden költséget, ami a testvéremet illette, a szüleink fizessék úgy, hogy már rég elmúlt 18 éves és ő választotta a felnőtt életet, talán ideje korán ?!!

Egy ideig a szüleink ezt csinálták is, de aztán besokkoltak. Nem láthatták az akkor még egy szem unokájukat, amit vettek neki a kukában végezte másnap vagy a testvérem eladta, stb.

Megromlott a viszony és rájöttek, hogy egyedül maradtak.

Bocsánatot kértek, de sokáig nem tudtam hova tenni. Lényegében ők szinte teljesen lemondtak rólam. Lehet másképp volt (ezt sem fogom sosem megtudni), de anyukám is 1 év után feladta a "harcot", hogy megtaláljon.

Két gyerekünk van, de egyrészt ilyen, ami velem történt sosem fordulna elő nálunk, másrészt ha megtörténne, akkor addig mennék, amíg meg nem találom a gyereke(i)met! Nem pedig csak "simán" lemondok róla..

Édesapám teljesen megváltozott, állandóan támogatna minket (persze pénzzel), ami teljesen felesleges.

Haza költöztünk, mind a ketten dolgozunk (én idén kezdtem újra) két egymástól független külföldi cégnél. A kint megkeresett pénzünkből éldegélünk itthon.

A testvéremmel tavaly találkoztam elsőnek. Múzeumba futottunk össze teljesen véletlen. Látszott rajta, hogy mindenki "elhagyta". Én abszolút nem tartom vele a kapcsolatot, nem is óhajtom, a szüleim meg csak az első unokájuk miatt.

Lényegében egyszerűbb lett volna a testvéremet hibáztatnom első perctől, de akkor még annyira naiv voltam, hogy úgy gondoltam: Ő semmiről nem tehet.

Így idősebb fejjel már összeáll a kép mindenről és tudom, hogy a dolgok nagy részében ő és az apánk a ludas.

Testvéremmel szakítottam meg a kapcsolatot, a viselkedése miatt.

Hazudozik mindenkinek, de elképesztő pofátlan módon. Szüleimet mindig lehúzza pénzzel, pedig ő akkor ember, hogy elszökött a barátjával. Persze a szüleim pénze az jó...

Sokszor eszembe jut milyen jó lenne ha lenne egy normális testvérem :(((

A szüleimmel szakítottam meg teljesen a kapcsolatot. Anyám 5 évig volt munkanélküli, én hülye meg anyagilag támogattam. Aztán terhes lettem, és már nem adtam neki pénzt, mert a gyereknek is kellett.

Akkor azt vágta a fejemhez, hogy nehogy már a gyerekem fontosabb legyen, mint ő. Ha nem adok neki pénzt, akkor éhen fog halni. Én találtam neki mondani, hogy menjen el végre dolgozni.

6 hónapja nem beszéltünk. Azóta van munkája, minden oké vele, de nem kerestük egymást.

Akartam, de nem sokkal a veszekedés után találkoztam egy ismerőssel, aki meglepődött, hogy élek, mert anyám halotti tort is tartott nekem. Ezek után nem kerestem.

És mivel apám ez ellen semmit sem tett, őt sem kerestem.