Előfordult hogy megszakítóttátok a testvéreitekkel a kapcsolatot?

A bátyámmal gyerekként semleges volt a kapcsolatunk. 10-11 éves korában eléggé megváltozott, beképzelt lett. Nem anyáék hibája! - nekik sem tetszett, hogy a mindenbe beleszól, okoskodik. Ha valami elromlik, ki akarjuk dobni, ő pont abba szól bele, hogy ne tegyük, mert még jó lesz valamire. Vagy éppen eladja azt alkatrésznek -már ha sikerül neki. Volt, hogy elromlott a mikrónk három éve. Összeadtunk a pénzt mind a négyen és vettünk egy újat. Apa ki akarta dobni a régit, de a tesóm mondta, hogy majd eladja. Erre apa azt mondta neki, hogyha fél év alatt nem veszik meg, tényleg kidobja. És, hogy a régi mikrót a tesóm szobájában kell tartani. Naná, hogy senki nem vette meg, ki kellett dobni.

Olyan is volt, hogy néhány éve a kutyánk halála után ki akartunk tenni a lelakott kutyaházat lomtalanításkor, de a bátyám nem engedte. Nem emlékbe akarta tenni, hanem, mert úgy gondolta jó lesz az még, ha lesz új kutyánk. Anyámmal veszekedtünk is vele a kapunál, hogy ilyet nem lehet csinálni! A szomszédok minket bámultak. Aztán az egyik szomszédunk közbelépett és higgadtan elmagyarázta a bátyámnak, hogy igazunk van ebben. A kutyaház már nem volt jó állapotban a sok javítás ill. takarítás ellenére. Azt is elmondta neki, hogy a tesóm se örülne, ha életveszélyes, bontásra ítélt házban lakna. Emellett a kutyaház nem volt higiénikus, mert a kutyánk idős korában sokszor ott pisilt be, én meg többször cseréltem ki a takarót, kitakarítottam a házát. Tehát, a tesóm sem aludna összehugyozott matracon, igaz?

Erre a bátyám úgy megsértődött, hogy egy hétig ki se jött a szobájából. Nehezen nyelte le, hogy nem neki volt igaza.

Komolyan, nem tudom, mi ütött a hülye bátyámba. Jól fizető állása van, egy sóher, mert mindenre sajnálja a pénzt. Ezért nem engedte a kutyaház kidobását. Az új kutyaházat én vettem meg a saját pénzemből.

Szerencsére már nem lakik velünk, már így is az agyunkra ment. Csak én nem tartom vele a kapcsolatot, anyáék viszont igen.

Növérkém 8 évvel idősebb.

Sajnos szülők után örököltünk.

Addig is anyagias, lenyúlós volt, de ott adta elő magát igazán.

Lányával jópár millával vertek át.

Gyász alatt van aki nem a pénzzel foglalkozik.

Azóta tizen-sok éve én nem is láttam - dacára, hogy 30 km-re lakik és az ottani temetőbe is sűrűn megyünk.

Így legalább már nem tud "meglopni".