Szereted, hogy van bátyád, és miért, illetve ha nincs, szeretnél-e?

A bàtyàm az a fiktív ideàlis én anyàmék szemében, akihez sose fogok felérni.

Egyke vagyok én is. Már felnőttem, de jó lett volna egy testvér. Szerettem volna és mindig támogattam volna. Sokmindent csinálhattunk volna közösen. Bevallom, önző tudok lenni, hogy észre sem veszem. Nem durva módon, csak sokszor nem veszem észre hogy én vagyok a középpontban, akaratlanul. Ha lett volna testvérem, kicsit másmilyen lennék, és figyelmesebb. De ettől még nem vagyok szörnyű ember. Ezen dolgoznom kell magamon. Én biztosan szerettem volna a tesómat, és nem lett volna közöttünk utálkozás. Jó lett volna a tudat, hogy a szüleimen kívül van még közeli rokonom, akivel számíthatnánk egymásra.

Nem volt egy bátyám. Azért volt, mert saját hülyesége miatt végleg megszakítottam a kapcsolatot vele és kb. az se érdekel mi történik körülette. De amit nem bánok, hogy nagyon jó védelmező báty volt, sok mindenben tanított és védett bárki ellen. Egy igazi testvér. Hogy hiányzik e.?! Nem. Szívtelenül hangzik, de már nem is tekintek rá, hogy a vérszerinti testvérem, hanem egy idegenre. De ha megbántja a szüleinket, akkor biztos menekülnie kell. Mert én már elmondtam a szüleimnek, nem érdekel mi van vele, de ha őket bántja lelkileg esetleg testileg akkor nem leszek aranyos édeslány. :)

Bocsánat nem volt egy bátyám hanem nekem volt egy bátyám akart lenni.

Családi körülmények, amiért nem igen szeretnék részletesen elmondani. :(

Ne haragudj, de szerintem ismeretlenül az ember nem mondja el a másiknak mi is az igaz cselekmény. Annyi bőven elég, hogy családi körülmények egy esemény miatt végleg megszűnt számomra az a szó, hogy báty. :)