Szeretnek vajon a testvéreim? Mert én nem érzem úgy.

A családodi helyzeted megoldása lehet, hogy túlmutat azon, amiért te még tenni tudsz, mert pl. családterápiára lenne szükség. De az nem derült ki, hogy mi az oka annak, hogy veled kiabálnak és téged vernek meg. Más vagy, mint a testvéreid?

Ami nagyon-nagyon lényeges lenne, hogy ezekről az érzéseidről legalább a barátaiddal beszélgess. Ők adhatnak lyan támogatást, ami elég lehet arra, hogy legalább depressziós ne legyél.

Ha a szüleidet csak felidegesíti, ha a gyerekük valamit meg akar beszélni velük, vagy hogy nem tud a családod veszekedés nélkül kommunikálni, az eléggé beszédes. Nyilván van egy szüleidtől eredő erős háttérfeszültség, ami minden gyereket zavar, így a testvéreidben is felgyülemlik a feszültség és rajtad vezetik le. A depressziód az nem gondolom, hogy a testvéreid bánásmódja miatt lenne, hanem pont a felgyülemlett családi feszkó miatt és a szüleid miatt elsősorban. Mindenesetre a szeretetet sajnos nem lehet kikényszeríteni és kisgyerekek tudnak igazán érzéketlenek és "gonoszak" lenni, a legjobb, ha egyszerűen elkerülöd őket addig, amíg fejlettebbek nem lesznek érzelmileg. A nővéreddel kipróbálhatod azt a taktikát, hogy elmondod neki nyíltan az érzéseidet, de némi hízelgéssel körítve. Pl. Sajnálom, hogy elítélsz, mert számomra fontos a véleményed. Úgy érzem, hogy lenézel, pedig én felnézek rád. Amikor így bántasz, az nagyon fáj, hiszen én szeretlek téged.

Ha neki már van egy bizonyos fokon fejlett érzelmi intelligenciája, ezzel rávilágíthatsz arra, hogy a viselkedése komolyan hat másokra.

A barátaidnak is nyugodtan beszélhetsz arról, hogy milyenek a testvéreid. Nyilván azért nem akarsz beszélni, mert a családod teljesen aláásta az önértékelésedet, de hidd el, hogy magadon is tudsz segíteni azzal, ha valakivel (nyilván észszerűen egy baráttal) megosztod ezeket a nehézségeket és egyébként normális barátok esetén a barátság elmélyülését is segítheti az, ha őszintén megosztod velük a fájdalmaidat is, nem pedig megjátszod hogy minden szép és jó.