Hogyan lehet azt megemészteni, hogy a szüleim a testvéreim közül engem szeretnek a legkevésbé?

Anyám öcsémet szereti, mert a legkisebb fiú és gyerekkorában volt egészségügyi problémája. Apám húgomat, mert egyetlen lány és teljesen elkényezteti.

Mindkét szülőnek én vagyok a boxzsákja, mert alapvetően nem vagyok könnyű természet, habár jószívű és segítőkész vagyok, de ezeket a tulajdonságokat nem értékelik túlzottan.

Kicsit már kezd zavarni, hogy húgom mindent megkap és folyton elkényeztetik, öcsémet meg életében nem szidták le semmiért, holott sokkal többet számítógépezik, bulizik, iszik mint anno én és füvezett is már többször.

Ez lenne minden elsőszülött sorsa, őket nem igazán kedveli senki sem?