Segitenetek a felnott testvereteket?

Nem, persze lehet, egyszer-kétszer kisegíteném, de biztosan nem vállalnám, hogy más támogassak anyagilag rendszeresen, mert nem dolgozik.

Van családom, gyerekeim, nekem őket kell eltartanom és támogatnom. Ha nem lenne, akkor meg félreraknék, mert gond esetén, ha én nem tudnék dolgozni, nem lenne kire számítanom.

Igen, természetesen, mert ez a természet törvénye. Már a neandervölgyiek körében talált csontleletek között is találtak akkor léptékkel vett munkaképtelen egyének (csontbetegségek, balesetek), akikről bizonyítható a csontok alapján, hogy messze túlélték a munkaképteleségük dátumát. Keveset tudunk arról a korról, de néprajzi párhuzamok valószínűsíthető, hogy az egyének tudására szükség volt, pl. mert soknyelvű volt a közeg (az idegenekkel való találkozásokkor mindenki tudására szükség lehetett), vagy mert a túléléshez szükséges természetrajzi ismeretek is elolsztottan voltak tárolva az egyének tudásában.

Tulajdonképp a mai Magyarország társadalmi különbségeinek ollója, pontosabban az 1990-es évek nagy társadalmi kettészakadási hulláma az, ami természetellenes. Ma a globális felmelegedéssel és a járványokkal kicsit hasonló helyzetbe kerültünk, mint a neandervölgyi, csak magasabb szinten: immár nem engedhetjük meg a nagy társadalmi különbségeket, mert az ebből faakdó válságok mindenkit érintenek. Ami a harmadik világban ma látszólag csak valami helyi nyomortelep éhezése, abból tíz év múlva valami újfajta vírus lesz, vagy valami más globális ökológiai válság.

Kicsit konkrétabban a kérdéshez: ha testvér, és mindig is jó volt a viszonyunk, akkor a közös gyerekkori emlékek nagy részét, szinte 100%-át ő magában hordozza. Ezt semmi más módon nem tudnám pótolni, az időskori válságoknál pedig szükségem lesz a múlt korlátlan felidézhetőségére, így tulajdonképp erkölcsi megfontolás nélkül is olyan helyzetben lennék, hogy a testvérem jólétéhez közvetlen érdek is fűzne.