Hogy kezelnétek/kezelitek az ilyet családon belül?
Próbálom röviden, de nehéz. Apám igen zsugori ember volt világ életében. Biztosan volt olyan időszak, amikor muszáj is volt, de ez nála alaptulajdonság.
Szóval én abban nőttem fel, ha nem dolgozol és/vagy szórod a pénzt, éhen fogsz dögleni, utcára kerülsz.
Tudok bánni a pénzzel, és minden, amink van, ketten hoztuk össze a férjemmel, szülői támogatást nem kértünk, nem kaptunk. Úgy érzem, egy átlagos (alsó)középosztálybeli család vagyunk, saját lakással, némi megtakarítással.
Ehhez képest húgom, aki egyébként gyerekként is sok mindent kihisztizett magának, amire nekem simán nemet mondtak volna, kallódik az életben. A sokadik élettársi kapcsolat, válás, állandó anyagi problémák (maximálisan önhibájából), gázos partnerek, és még 30 sincs.
Már a harmadik olyan pasassal él, aki mellett x havonta apámék mentik meg a kilakoltatástól (albérlet). Hol lakbért finanszíroznak, hol autóvásárlást, hol autójavítást (úgy, hogy a húgomnak jogsija sincs), hol nyaralást...
Egyik nap 50 ezerért megy mesterfodrászhoz, következő nap lakbérre kunyerál.
Én meg minden ilyen esetnél olyan piszkosul ideges leszek. Az igazságérzetemet baromira sérti ez.
Igen, tudom, apámék pénze meg minden... De ha arra gondolok, én 14 éves lányként, gimis avatóról este gyalogolhattam haza két település közt főúton, mert apám nem jött el értem kocsival, mivel a 9 km-es úton elfogyó benzint sajnálta rám, miközben a húgomnak 2-300 ezreket vagy többet dobál első szóra... (már szerintem kb. 2 milliót simán kapott úgy, hogy ugyanúgy 0-n van)
Miközben mi mindenért keményen megdolgozunk.
Abban is 100%-ig biztos vagyok, ha lesz lehetőség, lakást is pakolnak a feneke alá.
Gyakran megfogadom, a szüleimmel is megszakítom a kapcsolatot, csak a velük élő nagymamám miatt még nem akarom.
válasza:#1
Próbáltam erre rávilágítani nekik. Ahogy arra is, ha ők nem lesznek, én nem fogom segíteni, ebben legyenek biztosak. Szóval pont ezt mondtam én is, addig kéne hagyni pofára esni, hogy saját erőből összeszedje magát, amíg van B opció.
Pszichológushoz amúgy jár, nagyon ritkán, és csak olyanhoz, aki bólogat neki, és azt hallja tőle, amit hallani akar. Ráadásul manipulatív személyiség, szóval minden sztorit úgy ad elő, hogy ő az áldozat.
válasza:Én a helyedben örülnék, hogy leveszi rólad apád problémás húgod segítésének terhét, cserébe húgodtól várhat majd öreg korában több gondoskodást (ezzel is terhet vesz le rólad).
Ha pszichológushoz is jár húgod, akkor bőven meg lehet gyöződve apád arról, hogy húgod már eléggé érzelmileg sérült.
Egy szülő sem akarja érzelmi gödörben, vagy tényleges gödörben látni gyermekét. Mi ehhez mérten pár millió forint támogatás?
A felett se ítélkezz keményen, hogy nagyon takarékos volt, amikor nevelt. Lehet, hogy tűpontosan elemezte-értékelte a család helyzetét, egzisztenciális válság lehetőségét, ezért kellet folyamatosan megtakarítást képezni.
Most meg már úgy lehet vele, hogy neki már nincs másokkal szemben kötelessége, azt segíti aki leginkább rászorul.
47F
válasza:#3
Dehogy fogja gondozni őket! Semmi sincs távolabb tőle, mint mások segítése. Ő csak elvárja, hogy kapjon, legyen szó figyelemről vagy anyagiakról, de ő semmit sem ad. Baráti kapcsolataira, párkapcsolatára is ez a dinamika a jellemző. Amíg manipulációval, áldozatpózzal a pasik hajlandók azt és úgy tenni, ahogy akar, minden ok. Ha nem, jön a hisztizés. Munkahelyeken ugyanezt csinálja, elvárná, mindenhol körülötte forog a világ.
És mivel messziről látszik, milyen problémás személyiség, csak a hasonló szerencsétlenek jönnek össze vele.
#4
Ha a fentebbi leírásom meghozta a kedved, hajrá! Az exvőlegénye és az exférje már lelki idegroncsként + megcsalva szállt ki a vele való kapcsolatból, úgy, hogy a maguk módján mindent megtettek érte. Nem igazán kedveltem őket, de így is sajnáltam őket, ahogy jártak.
És én érzem szarul magam, hogy így írok a testvéremről, de sajnos ez mind igaz.
válasza:Ne irigykedj.
inkabb orulj, hogy te nem szorulsz segitsegre
#8
Teszek érte, hogy ne szoruljak rá, ez nem szerencsén múlt. Rengeteg lemondással lett meg az, amink van.
De esküszöm, ha a kapott pénzből a húgom összeszedte volna magát, én sem sajnálnám. De nem. Szórja a pénzt, semmit nem von meg magától, ami meg a megélhetéshez kell, adja oda más.
Ez nem az a kategória, hogy összejött vmi tartós betegség, nem várt kiadás, és megsegítik, mert a gyerekük. Szánt szándékkal átveri őket, teljesen hülyére veszi a szüleinket.
Velem is megpróbálta, csak volt olyan hülye, hogy úgy akart tőlem albérletre kérni, hogy előtte nap mesélte, hogy mesterfodrásznál járt. Mikor szembesítettem, azzal jött, hogy neki igenis jár a drága fodrász, mert élvezni akarja az életet. Ugyanakkor szerinte én vagyok a szar testvér, ha nem adok albérletre neki pénzt, mert miattam kerül utcára...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!