Lehet, hogy neki nem való ennyi gyerek?

Hat, lehet.

De lehet szimplan mar veled nem tud mit kezdeni, az o oldalat nem ismerjuk.

Akár való, akár nem, már nem lehet visszavonni őket.

Valószínűleg tudatos volt a választása, és most éli az általa elképzelt életet. Hiába van segítsége, hiába szereti is ezt az életet, néha biztos nehéz.

Viszont nem való mindenkinek a gyerek, főleg a sok gyerek. De ők 1-2 után le is állnak. A nővéred máshogy döntött.

Lehet. Én néha már az egyet is soknak érzem, annak ellenére hogy mindennél jobban szeretem. De mar azt sem értem hogy bír valaki kettővel. Nem még öttel. Ha öt gyerekem lenne, csak simán befeküdnék a sarokba és magzat pózban sírnék.

Igazából ha látod hogy ennyire nem vevő rád, akkor nem tudom miért erőlteted rá magadat.

Nem fog tetszeni a válaszom, de a nővéred öt gyereket vállalt, nem hatot. Azt nem tudjuk, a gyerekeivel hogyan bánik, de az egyértelmű, hogy te már sok vagy neki. Az, hogy testvérek vagytok, nem azt jelenti, hogy köteles 0-24-ben a rendelkezésedre állni, hogy köteles olvasni a gondolataidban "Mondjuk, erre magától is gondolhatott volna" - ezt komolyan?! Egy 5 gyerekes családanyának szerinted nincs a világon semmi más dolga, mint a húga éppen aktuális nyűgjével foglalkozni... Értem én, hogy krónikus beteg vagy, nem jó dolog, de szerintem nem a nővéred okozta a betegségedet, és ahogy írsz róla, minden sorból sugárzik, hogy azért "rideg, megkeményedett", mert nem ugrál körül téged, amikor csak kívánod.

Ébresztő, lehet, hogy a szüleitek arra szoktattak rá gyerekkorodban, hogy a nővéred a szolgád - nálunk így volt - de már felnőttetek, ne is gondold azt, hogy egész életében pattan, ha akarsz valamit.

Most őszintén! Mit lehetne tőle várni? Otthon van 10 éve 5 gyerekkel. Volt ez idő alatt bárhol is egyedül? Kapcsolata az apukával milyen? Mert az nem elég,hogy lapátolja a pénzt haza. Lehet anyagilag jól élnek,de lelkileg,és testileg is lehet fáradt. És mivel azt nem írtad,hogy a gyerekeit elhanyagolná,így feltételezem hogy ki is van merülve. Egy kimerült anyuka pedig nem egy tutujgatós fajta.

Értem,hogy ő választotta ezt az életet,de ha már így alakult,és segíteni nem tudsz,mert nincs időd,vagy nem akarsz,legalább ne nyaggasd te is.

Az a baj, hogy te is anyának nézed. Ő számodra nem anya, hanem egyenrangú testvér, ami annyit jelent, hogy te is odaállhatsz ám, és segíthetsz neki a gyerekek körül, miközben tutujgatod, ha fáradt.

Ő a gyerekeinek az anyja, nem a tiéd.

Nem mellesleg nem most ismerted meg őt. Ha sose volt tutujgatós fajta lánykorában sem (mert írod, hogy a gyerekeivel sem az), akkor most mit vársz?

Végül: meg lehet ám keményedni ennyi gyerek mellett, mert kb őrmestert játszik nap mint nap, hogy embert faragjon belőlük. Ha nem így csinálná, ránőnének a fejére egy-kettőre. Ebből a szerepből pedig nem tud hirtelen kibújni csak azért, mert veled beszél.

De valószínűleg ezért nem beszél már veled se, mert nem megy neki a szerepváltás, és ez egyikőtöknek se jó.

Tényleg hagyd őt békén. Maradjon meg a jó kapcsolat, de az életetek teljesen más. Ne frusztráljátok egymást (mert ő is érzi, hogy ez így nem jó neked, mást meg nem tud adni, s inkább már nem keres téged).