Az normális ha gyűlölöm az öcsém?

Az esetleirasodbol raismertem a narcizmusra a szuleidben a sok youtubos anyag es szakirodalom olvasas utan rogton.

Forras: wikipedia:

Aranygyermek: A nárcisztikus anya azonosul az aranygyermekkel és egészen addig privilégiumokat biztosít számára, amíg az azt teszi, amit ő akar. Az aranygyermek soha nem hibázik. Sokszor átveszi a bűnbak bántalmazását az anyától. [PAS szindróma]

Parentifikáció: A szülő és a gyerek szerepek felcserélését takarja, ahol a gyereknek a saját szülője szülőjeként kell viselkednie. A gyerek olyan, életkorát meghaladó feladatokat kényszerül ellátni, amelyek a szülők kötelessége kellene hogy legyenek.

Szimbiota nárcisztikus: A gyerekét a saját maga kiterjesztésének tekinti, aki nem önálló lény. Számára a gyerek arra van, felajánlja az egész életét a nárcisztikusnak, hogy az azon keresztül élhessen, ellenkező esetben a gyerek azzal van vádolva, hogy nem szereti a szüleit eléggé, és képtelen a szeretetre. Túlnyomórészt depresszív epizódjai vannak.[7]

A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik ... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát."[1] Ennek eredménye az a jelenség, amelyre a nárcisztikus kötődés, kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik.[2]

"A kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe csomagolja. Az agresszív és ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az önző manipulációit ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul aggodalomnak álcázza. Csak a legjobbat akarja neked. Ő csak neked akar segíteni."

"Sajnos a terapeuták is legtöbbször a nárcisztikus anya védelmére kelnek – részben mert szülőtársról van szó, részben mert az anya cselekedetei letagadhatóak – megerősítve ezzel az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését (“Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta úgy!“)."[3]

Nálunk dettó, ráadásul szar jegyek ÉS ő a szent, a szegény meg nem értett és sorolhatnám, én meg az irigy.

Mire legyek irigy, őszintén? Hogy bukdácsol és mindig a balhé megy miatta?

Szerinted mennyiszer látogattam úgy alalpból haza, mióta elköltöztem? Hát... kb évi kétszer de nem bánom.

Pesztrálják a szent öcsikét, nekem nyolc.

Szia !

Valamilyen szinten mindketőtöket értem szüleidet és téged!

Téged azért mert bánt éngem is bántana és bántott is amikor korodbeli voltam.

Megértem szüleidet azért mert valószínüsítem hogy konfliktuskerülök és bele vannak fáradva így ráhagyák hogy kerüljék a veszekedést.

Veled meg azért nem foglakoznak mert te vagy a tökéletes gyerek akivel nincs gond és titkon biztos hogy hízik a májuk amikor jó jegyet hozol de ezt annyival nyugtázzák hogy (te mojdjuk Lizi) Lizi jó taunló nincs vele gond nincs vele konfliktus végre vele csak annyit kell foglalkozni hogy megcsinálta há isten legalább ez a gyereke nem defektes.

Inentől beindul a belefáradt öcsi meg defektes. Felhúza, konflikuskerülő üzemmod kapcsol = hagyuk rá majd elmulik , megnézzük Lizit legalább ez a gyerek legyel szuper mit csinál ? ott van egy kis hiba belekötök hogy azt a kicsit is el tudjam nála hárítani hogy a legszuperabb legyen.

Persze már fel vannak húzva öcsi miatt, ami idegesíti ő is az ő gyerekük de defektes és fehúzva nem úgy szolnak hogy Lizikén ezt így úgy csináld vagy ezt ne úgy csináld, mérgessen ezt csilnálod mert ezt mondtam. Útaasít már méregből mert tudja nálad eléri a célját és igen rajtad tölti ki de nem azért mert nem szeret. Én ebben nöttem fel tudom miről beszélsz... beszélhetünk ha akarod

Nálunk is én voltam az a gyerek, aki ügyes-okos-mindent megold kérés nélkül egyedül. Csak én nem tudtam róla, hogy ilyen szépeket gondolnak rólam, mert telibe leszartak. Ahogy a 25-ös írja, felüdülés volt nekik, hogy velem nem kell foglalkozni, mármint fáradozni. Onnan tudom, hogy felnőtt koromban valami kapcsán anyám csak úgy mellékesen elmesélte. Én meg egész gyerek- és fiatalkoromban azt hittem, senkit sem érdeklek, senki sem szeret, nem látnak bennem semmi jót, hiszen jóformán rám sem néznek, hozzám sem szólnak.

Valójában a szüleid minden bizonnyal baromira örülnek, hogy ilyen jó, okos, ügyes, problémamentes vagy, de ez nem mentség a törődés, dicséret, szeretetkimutatás alól. Hibásak abban, hogy ezeket nem adják meg neked.

Az öcsédet érthető, ha a leírt konkrétumok miatt (mint a te és a szüleid szidalmazása) nem kedveled emberileg, de még így sem értem, miért rá vetíted ki az összes fájdalmadat. Azt az érzést, amit irigységként írsz le, a szüleid okozzák neked, azokat a sebeket a szüleid ejtik. Nem az öcséd. A szüleid. Ők fordítják minden energiájukat az öcsédre, és hagynak téged egy jó szó nélkül, és nem azért csinálják, mert az öcséd ezt akarja (nem ő mondja, hogy Zsuzsit szarjátok le és ne ismerjétek el), hanem saját indíttatásból. Ezt egyedül ők csinálják. Szerintem neked ez fáj a legjobban, és ezt is ráhúzod az öcsédre, de ez nem gyűlölet, hanem egyfajta gyász és önsajnálat (nem a rossz értelemben írom, hanem ebben a helyzetben teljesen megérthető és normális), és téves az iránya.

Megpróbálhatnál beszélgetni a szüleiddel arról, mit gondolnak rólad. Talán ha beszéltek róla, akkor megkaphatnád tőlük valamennyire azt a pozitív megerősítést, ami úgy hiányzik, és nekik is felnyílhatna a szemük arra, hogy mennyire elhanyagoltak és milyen érzéseket okoztak neked.

Én megértelek téged, kérdező! Hasonló helyzetben vagyok, csak én szerencsére már kirepültem. Húgom még kiskorú, otthon nyalják az elkényeztetett seggét, én már saját (jó) életem élem.

Sajnos gyakori, hogy a nem problémás gyerek magára marad, hiszen azzal nem kell különösebben foglalkozni. Ez egy csomó szorongást és traumát szül aztán. De ne aggódj, te lassan kirepülsz, csak magadra koncentrálj, tanulj, ismerkedj, láss világot és vedd magad körbe értékes emberekkel! A szüleid meg pusztuljanak csak a seggfej öcséddel. Majd jussok eszükbe idős korukba, kibe fektették energiáik jelentős részét, és a viszonzást is eképp várják!