Az normális ha gyűlölöm az öcsém?

18 éves lány vagyok, értelmiségi, jól szituált családból. Az én viselkedésemmel sosem volt probléma és a tanulmányaimmal is mindig kiemelkedő voltam, nem járok bulizni, szóval nem arról van szó, hogy esetleg rossz példát láttam volna egy szegregáltabb környezetben.

Az öcsém 16 éves. Semmit nem tesz az ég egy adta világon, bukdácsol az iskolában így a család összes konfliktusa miatta és a jegyei miatt zajlik. De ő konkrétan soha sem volt megbüntetve. Kicsi korunk óta az is rajtam van elverve, ha ő csinál valamit. Ha esetleg valamit számon kérnek rajta, majd ler*bancozza, krvazza édesanyámat sem kap semmit, max én mert utána hallgathatom a szüleim panaszkodását. Én soha egy rossz szóval nem illettem még az őseim, de odáig jutottak, hogy öcsém bukó tanulmányi eredményei is miattam vannak, mert mivel én kitűnő vagyok, öcsém úgy érzi, hogy neki már nem kell tanulni. Nem beszélve arról, hogy a folyamatos ordítás mellett kínszenvedés tanulni.

Ha ő kettest kap, csodagyerek. Az hogy én ötöst kapok általános, szóval egy szóval sem illetik, de nem is várom el, hisz amúgy szerintem ez kéne legyen a normális, ennek ellenére rosszul esik, hogy rám magasról szarnak, pedig én egy jólnevelt gyerek vagyok. Ellenben öcsémmel aki egy tiszteletlen, hanyag, semmirekellő, akinek legnagyobb baja az életben, ha lassú a net.

Mondanám azt, hogy ez a kamaszkor nála (és bár én akkor is ugyanúgy, tisztelettel viselkedtem, mint azelőtt vagy után), de kicsi kora óta egy tiszteletlen taknyos.

Sajna a jelenlétét sem tudom elviselni. A pszichológusa (mert édesanyámék egyszer beiratták, bár már nem jár) azt mondta, hogy nekem kéne nyitni felé. De én nem akarok! Semmi olyat nem tett soha ami miatt én bármilyen kapcsolatot is akarjak tőle. Ebben az életben ő nekem csak szart okozott, nem beszélve arról, hogy engem is állandóan verbálisan bánt.

Szóval igen! Éreztetek már hasonlóan?

Jogos az utálatom?