Mit tegyek ebben a helyzetben?
Van egy bátyám, lassan 30 éves lesz, de még mindig itthon lakik. Ha átjönnek a haverjai vagy a párja, akkor mindig azt kell hallgatnunk anyámmal, hogy: mi milyen szerencsétlenek vagyunk, utál minket és megnyomorítjuk az életét. Utál itthon lenni, legszívesebben elköltözne és neki sokkal jobb mindene lesz, mint amit a szüleim elértek az életben. Ha 2 darab tányér a mosogatóban van, vagy 1 napig nem porszívózunk fel akkor mi milyen mocsokban élünk. Ezekkel akar lejáratni minket mások előtt, a vendégek előtt ha jönnek, pedig tényleg normális körülmények közt élünk, sőt anyám rendmániás. Random dolgokat vág a földhöz testvérem ha neki nem tetszik valami.
Amikor valaki jön hozzánk, akkor tetteti a tökéletes családtag szerepét. Egy ideig járt pszichológushoz, de azt mondták neki nem szükséges mert nincs vele semmi gond. Apámra mindig azt mondja, hogy az én gondom lesz ha öreg lesz és őt nem érdekli mi lesz vele, de követeli a házból már most a részét, meg random embereknek írkál, hogy szerintük mennyiért lehetne eladni a házunkat.. anyámat már rá akarja venni, hogy mindent írassanak rá, mert ő megérdemli. Megérdemli?? Sose tett semmit értük, de komolyan. Hozzátenném soha nem volt tőle megkövetelve, hogy dolgozzon otthon, valószínűleg ezért nem is segít semmit, olyan neveltetést kaptunk, hogy inkább tanuljunk és az fog előre vinni. Egyébként nem buta ember, mert egyetemet végzett és mindig jól tanult, szimplán nem értem miért kell ezt csinálni a másikkal?
Mit tudok tenni, hogy elköltözzön végre vagy a saját lábára álljon? Ez segítene valamit a helyzeten?
Miért kéne neked tenned bármit a tesóddal?
Nem a te dolgod.
Az enyém is 31 még mindig otthon él. Neki és anyáméknak ez megfelel, én meg már rég élem a saját életemet.
Van vőlegényem, állásom, bérelt lakás a szülőktől távol, önálló élet, ami nem abból áll, hogy anyámat viszem boltba, IKEA-ba, meg ahová épp csettint - az öcsémnek ez oké. Csinálja.
Pont ez jutott eszembe, mint itt az 5-ösnek, hogy ez egy pszichopata.
Tudod mikor tűrném anyád helyében ezt a terrort.
Leordítanám a fejét, ott bárki előtt, ha elkezdene engem "szégyeníteni".
Miért nem állítjátok le amikor veri magát, meg ugat?
Apád hol van a történetben?
Ott mindenki megborult pszichésen?
Szerintem az a durva, hogy a szüleid ezt csendben tűrik. Tulajdonképpen a halálukat várja, közben lehet, hogy 90+ évesen halnak csak meg, mikor ő már 70 lesz...
Én megmondanám neki, hogy neki is van két keze, lehet nekiállni takarítani, mikor meg azt taglalja, h ő majd mennyivel jobban fogja vezetni az életét, akkor rá lehetne ébreszteni, hogy már pár éve elkezdhette volna, mert lassan 30 és ha ilyen tervei vannak, akkor ideje lenne virítani valamit.
Mikor elkezd a vendégek előtt a takarításról pampogni,nyugodtan mondd meg neki,hogy a házimunkát ő is rlvégezhetné,elvégre 30 évesen is otthon lakik. Kérdezz vissza a vendégek előtt,hogy ő ugyan miben veszi ki a részét?
Legalább magadat ne hagyd neki lejáratni.
"Ha átjönnek a haverjai vagy a párja, akkor mindig azt kell hallgatnunk anyámmal, hogy: mi milyen szerencsétlenek vagyunk, utál minket és megnyomorítjuk az életét. Utál itthon lenni, legszívesebben elköltözne és neki sokkal jobb mindene lesz, mint amit a szüleim elértek az életben."
És ti ilyenkor csak csendben pislogtok egy sarokban?
Én úgy kiosztanám, hogy utána senkit nem hívna át basszus.
De a szüleid is megérik a pénzüket, amiért ezt hagyják.
#14 Apám azért nincs a történetben, mert semmit nem mond rá, igazából nem érdekli az egész. Amikor kisebbek voltunk egyszer kezet emelt rá amiért tiszteletlenül beszélt vele, de anyám azt mondta, ha meg meri ütni elmegy velünk.
Talán az 5-ös válaszoló küldte a linket, amit megnéztem és elég sok dolog igaz rá, amit olvastam. Sose volt egyébként tartós párkapcsolata, akkor azzal fenyegetőzött, hogy őt mindenki utálja és megöli magát. Anyámat itt nagyon elvágták, fosott, hogy tényleg kinyírja magát. Azóta próbálunk vele kedvesebben bánni, ennek 2-3 éve amúgy hogy megtörtént. Nem szólunk be azok előtt akik jönnek, mert nem akarunk az ő szintjére lemenni, pedig anyám is nyomja nekem a szöveget mennyire idegesíti, de innentől akkor én is az ő stílusában fogok hozzá szólni. Beszélek vele erről, aztán majd lesz valami.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!