Normális a nővérem, ha azon kiakadt, hogy azt mondtam nem szeretem a sertéshúst?

Meglepődött, utána meg elkezdett gúnyolódni ezen, mikor náluk voltam, és sertést sütött, és az mondta, hogy ugyebár én nem eszem meg a sertéshúst, akkor nem is ad belőle. Mondtam, hogy a csirkét jobban szeretem, de nem azért mert akkor épp azt csinált, hanem épp bevásárolni készültem, és mondom neki, hogy csirkét akarok venni. Mondta, hogy miért nem veszek sertést. Mondom én a csirkét jobban szeretem. Mikor hazértem whatsappon megkérdezte, hogy sikerült húst venni? Írtam miket vettem, erre azt írta, hogy aha, a lényeg hogy csirke legyen. Amit gondolom szintén gúnyból írt. Nem is értem, hogy ezt hogy képzeli, hogy meg akarja mondani, hogy sertést vegyek mert az milyen jó? Ő meg a csirkét nem szereti, nem is szoktak venni. De én elfogadom, nem mondtam neki, hogy vegyenek és csináljanak csirkét. Azóta is meg van sértődve. De a párja is csodálkozott? Mi van ebben olyan nagy dolog? Azt hittem normálisan el lehet mondani neki. A párja meg azt kérdezte, hogy áttértem valami más vallásra? Ezt sose fogom megérteni, hogy miért nem lehet elfogadni más ízlését? Sütöttem már jó párszor sertést, és mindig azt hittem, hogy na ez most jó lesz. De mindig volt valami mellékíze, ami nem tetszett, rágós volt, és zsíros. Másnál is fordult már elő ilyen, hogy a testvére nem tudta elfogadni azt, ha valamit nem szeret?