Fiu-lany testveri kapcsolatok, mennyire lehet jo?

2 évvel fiatalabb öcsém van, nagyon örültem, hogy lesz kistesóm, nem voltam féltékeny kicsinek sem, és kiskamasz koromig kifejezetten jó tesók voltunk, sokat játszottunk együtt, szerettük egymást, büszkék voltunk egymásra, én voltam a nagy okos nővér, "vigyáztam" rá (elég kis mamlasz, anyámasszony katonája volt) stb.

Aztán csúnyán megromlott a kapcsolat, kb. 12-13 éves koromtól, részben, mert én már kamaszodtam, egészen más szabadidős tevékenységek lettek érdekesek, ő meg nagyon gyerek volt még, de főleg azért, mert anyámmal rossz volt a kapcsolatom tinikoromban (apám nem volt képben), állandóan balhéztunk, és öcsém volt a villámhárító köztünk, csomó mindent nem értett, minek cirkuszolok rajta, én meg nem értettem, hogy lehet ilyen gyerekes, kis túlzással utáltuk akkor egymást.

Viszont a jó alapok végül nem vesztek el, kb. 16 éves korára ő is "beért", és megértette, miért problémás anyámmal a kapcsolatom (neki is lettek konfliktusai, bár őt - mert fiú volt - nagyon másként kezelte anyám), és én is felnőttem agyban is, és én is megértettem, milyen szar helyzetben volt ő. Illetve akkor megint összeért az érdeklődési körünk is, tudtunk menni közös programokra megint, lettek közös témáink stb. Nagyon sokat beszélgettünk akkoriban, őszintén, még ha fájdalmas is volt, hogy kinek milyen sérelmei voltak, mi fájt, miért érezte magát szarul stb., és nekünk sikerült helyrehozni a kapcsolatunkat. Azóta nagyon szoros megint, egymás legjobb barátai is vagyunk, mindig mindenben számíthatunk a másikra, segítettünk a másiknak, amikor szüksége volt ránk, és a normális családi programokon/kapcsolattartáson kívül a mai napig rendszeresen találkozunk kettesben, kidumálni a dolgainkat (van egy elég komoly családi "csomagunk", "örökségünk", és persze mindig akad aktuálisan is valami családi vagy munkahelyi gond).

Erőltetni nem lehet a jó kapcsolatot közöttük, és azt tudomásul kell venni, hogy pl. egy 10 éves fiúnak és egy 12 éves lánynak totálisan más érdeklődési köre van, mást szeret csinálni, nem érdemes azzal büntetni a nagyot pl. hogy játsszon a kicsivel, amikor őt már az nem érdekli. Szülőként arra figyeljetek, hogy gyűlölködés ne legyen, ne kivételezzetek egyikkel sem, és hogy tiszteljék egymást és egymás határait, erősségeit, jó tulajdonságait, és próbáljatok meg közös programokat csinálni minél többször. Én azért azt látom, hogy ha az alapok jók és nem történik valami brutál durva konflitkus menetközben, akkor felnőtt korban/korra helyreáll a jó viszony (kivételek mindig vannak persze).

Ez nem nemek közti eltérés, hanem különböző személyiségek kérdése. Én lány létemre barkácsoltam, lövöldöztem ilyen korban, és nem voltam vele egyedül.

Ilyenkor korban már kezdenek kialakulni a gyerekek személyiségei, lassan megtalálják, hogy mi érdekli őket, és nem biztos , hogy a tesókat ugyanaz köti le. Ez teljesen rendben van, nem kell erőltetni semmit. Ettől még lehetnek nagyon jóban egyébként.

Batyam 8 evvel idosebb. Az elmondasok alapjan mig mindketten kisebbek voltunk, jo viszony volt koztunk, de aztan ahogy kamaszodnk kezdett, eltavolodtunk. En nem haragszom ra, 16 evesen mit kezdett volna a fele annyi idos “pisis” hugaval? Aztan amikor en lettem kamasz, o fiatal felnott volt, az sem volt konnyu idoszak, sokat martuk egymast.

Amiota mindketten idosodtunk es komolyodtunk, ujra jo lett a kapcsolat, tavaly o volt az eskuvoi tanum. Mindennap beszelunk, meg ha csak valami aprosagot is, de a terhessegem felol is erdeklodik. Szeretem, orulok, hogy van nekem. O meg a szuleinkkel el, 15 km van koztunk, legalabb heti 1x talalkozunk egymassal.