Kezd egyre romlani a kapcsolatom a testvéremmel, van megoldás?

Az utóbbi időben (bármennyire is rossz ezt mondani) teljesen semleges a kapcsolatom a testvéremmel.

3-an vagyunk testvérek, A húgom 16, a nővérem 22, én pedig 20 éves vagyok.

A húgommal sokkal közvetlenebb a kapcsolatom, ritkán veszekszünk, ha pedig igen, akkor pár óra után el is felejtjük az egészet. Nem tudom miért, de rá nem tudnék soha haragudni. nade a nővérem más tészta..

Mindenbe beleköt. Idegbeteg, kiabál, teljesen más mentalitása van, mint nekem.

Tavaly pl.: képes volt azért leordítani a fejem, mert odamentem hozzá segíteni tortasütésnél. Rohadt szarul esett. A probléma pedig az, hogy Ő fel sem fogja ezt és pár óra után mintha semmi sem történt volna jópofizik.

Én nagyon haragtartó típus vagyok, köszönhetően annak, mert amolyan introvertáltabb beállítottságú vagyok, így nem zavar ha nem kell beszélgetnem valakivel. (Nem vagyok teljesen az, járok edzeni, közösségbe, dolgozni stb, de ha választani kellene, akkor mindig jobban érzem magam egyedül)

De ez csak 1 a sok közül. Rengeteg ilyen történt már, a múltkor például azért esett nekem, mert hozzá értem véletlenül egy ajtóhoz, amit ő lefestett otthon. Nem az van, hogy figyelmeztet, hogy "Legközelebb figyelj már oda jobban." hanem rögtön kiabálva "Te semmire se tudsz figyelni?"

Ez is szarul esett, 3 hete nem is szóltam hozzá, és ez sem tűnik fel neki. Nem tűnik fel neki napról napra, hogy nem érdekel amit mond, nincs kedvem hozzá.

Nemrégiben sikerült munkát is találnom (nemrég végeztem technikummal, szeptembertől remélhetőleg egyetemen leszek) majdnem 9 hónap munkakeresés után és a munkahely 2 óra utazás oda vissza.

Egy napom úgy néz ki, hogy felkelek reggel 6 órakor, és hazaérek este 7-8 órára, minden hétköznap ez van. 8 óra munka után elmegyek edzeni, azért vagyok ennyit távol.

Tehát nem egy álommunka, de ez van.

Problémák vannak az alvásommal,

gyerekkorom óta elég sokszor felkelek éjszakánként (ami kezeltetve lesz remélhetőleg) szóval nálam az alvás olyan, mint egy szentírás. Nem tudok működni 4-5 óra alvással, úgy,

hogy az edzésben is fejlődjek (az edzés pedig kb. az egyik legfontosabb jelenleg az életemben). Épp ezért figyelek oda arra, hogy időben lefeküdjek aludni.(Röviden: megvan a 7-8 óra alvás, csak ahhoz 9-10 órát kell ágyban lennem)

Ezt a nővérem pontosan jól tudja. Tudja, hogy mikor kelek, tudja, hogy mikor érek haza, tudja, hogy nem tudok normálisan aludni. Ennek ellenére napi szinten éjszaka telefonálgat a barátjával. Egész nap nincs rá ideje? 8 órára megy munkába, a legrosszabb esetben is 2 előtt hazaér (többet keres, mint én és szó szerint semmit sem csinál egész nap a munkahelyén se [nincs magasabb végzettsége]), nem csinál semmit, nincs hobbija, és érdekes, hogy olyankor kell beszélgetnie, amikor más aludna.

(Külön szobánk van, csak áthallani a dolgokat.)

Ezt már eljátszotta egyszer egy kicsit durvább sztorival, akkor éppen nem a beszélgetést kellett hallgatnom, hanem ahogy szexel a barátjával.. Akkor nem szóltam, mert nem akartam bunkó lenni.

Szóval így ezek a dolgok miatt egyre jobban kezd az én részemről elhidegülni a testvéri viszony. Az ő részéről nem, mert ő úgy van vele, hogy pár óra múlva el van minden felejtve és happy minden. De én már belefáradtam ebbe.

Nem magamat szeretném védeni, de az esetek 90%-ban sosem én kezdeményezem a dolgokat. Mindig normális voltam hozzá, sosem ártottam neki.

A legnagyobb probléma az, hogy itt nem érvényesül az, hogy "Mindent visszakapsz az élettől." Ha jót adok, miért folyton rosszat kapok? Na ebből van elegem.