Anyósom bántja a testvéremet. Mi lenne a megoldás?

Testvérem mentális beteg, hajlamos a függőségekre és a mai napig önpusztító életmódot él. Szerencsére leszokott mindenről és sikerült gatyába rázni. Azóta befejezte az egyetemet és lett egy munkahelye, ahol nagyon jól érzi magát. Nagyon büszke vagyok rá, de anyósék nem igazán szeretik. Feleségem mondta el nekik, hogy milyen bajai vannak, meg valamennyire látszik is rajta, hogy beteg. Kezdetben csak csúnyán néztek rá, főleg anyós. Após nem nagyon foglalkozott vele, de látszólag őt is zavarta egy-egy kényszermozgása. Anyós szerint az ilyen betegségek kamu dolgok, a pszichológus meg csak mereszti a seggét és beszélget. Egy ideig azt mondta, hogy tesóm direkt csinálja, hogy figyeljenek rá. Szóltam neki, hogy elég legyen, tartsa meg magának a véleményét, mert minket nem érdekel. Utána ezt többet nem hozta fel, de kérdezgetni kezdték. Tesóm szívesen válaszolt mindenre, de elkezdtek nagyon privát dolgokat piszkálgatni és felzaklatták. Inkább haza is ment, mert nem akart velük lenni. Nem csapott hisztit, csak felállt és elment. Após könnyebb eset, ő látja rajta, hogy nem direkt csinálja, de zavarja. Most voltam szabadságon és programokat szerveztünk mentünk ide-oda túrázni egy kicsit, feleségemmel és tesómmal. Anyósnak küldtünk képet és azt kérdezte, hogy tesómat minek vittük, reméli nem fogom mindenhova magammal hurcolni, mi lesz ha gyerekünk is lesz majd stb. Biztos vagyok benne, hogy jut majd mindenkire időm és nem hurcolom magammal mindenhova. Egy-két programra elvisszük, hogy kimozdítsuk, de ennyi. Feleségemet nem zavarja, szívesen látja, szereti őt is. Egyedül anyós ilyen undok vele, apósom megtartja magának a véleményét.

Nem szeretnék vitát anyóssal, de nem is szeretném, hogy felzaklassa tesómat. Mi lenne a megoldás? Nyilván bizonyos programokra nem visszük őket együtt, de születésnap meg egyéb nagyobb ünnepekre csak meghívom. Feleségem beszélt az anyjával, de nem jutott sokra.