Mi a megoldás ha nem akarom látni anyósomat de a férjem sem szeretném megbántani?

Állj ki magadért, akkor is, ha ez a konfliktusok felvállalásával jár. Ez a legtisztább, ez a legöszintébb, ez a legkevesebb félreértésre okot adó eljárásmód ebben a helyzetben.

Akármit csinálsz, valaki szomorú lesz a végén: vagy te, vagy a férjed, vagy az anyósod. A "legkisebb rossz" az utóbbi.

Próbálj higgadtan, de határozottan kommunikálni az anyóssal, lehetőleg úgy, hogy a férjed is hallja. Ha épp a mosdóból érkezik vissza, akkor mondd el, hogy miről beszélgettetek, hozd szóba, ne hagyd, hogy ő irányítsa a beszélgetést.

Vértezd fel magad lelki pajzsokkal, tudatosítsd magadban, hogy te a magad ura vagy. Természetesen a kritikákat meg kell hallgatni, el kell gondolkozni rajtuk, és nem szabad makacsul ragaszkodni elhibázott gondolatokhoz, de ha úgy érzed, hogy igazad van, és ezt meg is tudod indokolni érvekkel, akkor hangoztasd ezeket az érveket! Ne érzelemből beszélj, hanem észből. Ha a higgadt, érveket felvonultató válaszodat az anyósod nem fogadja el és megsértődik rajta, az nem a te bűnöd. Remélhetőleg a férjed intelligens ember, és ezt ő is látni fogja.

Emellett pedig az első hozzászóló is jót mond, a férjeddel is el kell beszélgetni, szintén higgadt hangnemben. Nem pedig magadban sírdogálni, mert az a legrosszabb választás. Ha nem vállalod fel ezt a konfliktust, azzal sem a férjednek, sem az anyósodnak, sőt, még magadnak se teszel jót.

1. A helyzetet tekintsétek át!

"... akkor láttam rajta hogy mélységesen elszomorítja."

Ez nem világos. Mi szomorította el a férjedet? Az hogy nem akarsz menni vagy hogy ennyire tahó az anyja a férjed számára - elvileg - legkedvesebb személlyel szemben?

"Nem akarom megbántani a férjem"

Ezen lépj túl! Te már az anyja miatt megvoltál 100-szor, és felteszem te ezt elmondtad a férjednek, de ő nem állt ki melletted. Vagy azért, mert eddig nem mondtad el (ami bizalmi probléma köztetek) vagy mert nem akart kiállni férfi módjára az Asszonya mellett Anyucival szemben (ez viszont komoly jellemprobléma). Ezt is tanulni kell.

"de én sem szeretnék minden hónapban 10x bőgni anyósom miatt."

Meg kell beszélned ezt a férjeddel, hogy mi elfogadható neked, és mi az amit - esetleg, de nem is biztos, hogy egyáltalán - túlreagálsz. Amikor ebben közös nevezőre jutottatok, akkor meg kell beszélnetek, hogy amikor legközelebb történik valami, akkor ezt hogyan rendezitek le.

Azt is meg kell beszélni ekkor, hogy milyen lesz a te és az ő részéről a kapcsolattartás az anyósoddal, ha az anyós a közölt viselkedési elvárásotokat nem akarja/tudja teljesíteni.

2. A határok meghúzása

Amikor legközelebb ilyen történik, akkor ti ketten(!) együtt(!) - legjobb, ha egymást kézenfogva, demonstrálandó az összetartozást és összefogást - udvarias módon közlitek - pontosabban a férjed mondja, demonstrálandó, hogy neki is ez az álláspontja - az anyósoddal, hogy eddig mikkel, miért, hogyan bántott meg titeket, és hogy mi a nektek elfogadható viselkedés. Ha az anyós bocsánatot kér, akkor szuper, ha nem, akkor udvariasan hazakülditek gondolkozni.

3. A határok fenntartása

Az anyóssal a további viselkedése alapján fenntartjátok az eddigi sűrűségű vagy ritkított kapcsolattartást.

Havonta 10-szer találkoztok????

Eszerint átlagosan 3 naponta, vagy mondjuk hetente kétszer?????

Ez még akkor is sok lenne, ha semmi bántót nem mondana.

Szerintem mondd meg a párodnak, hogy ő akkor megy, amikor akar (habár 3 naponta még a saját szülőhöz menni is túlzás, ha nem kell gondozni őket), de te elmész névnapjukra, születésnapjukra, karácsonykor és húsvétkor. Máskor nem.

Ha ritkábban látnak, de így is céltáblája leszel anyósod bántásainak, akkor mondd el a férjednek, hogy vagy ő állítja le az anyját, vagy te fogod legközelebb megmondani a magadét, de az nagyon csúnya lesz, pláne a születésnapi ünnepi ebéd fölött, szóval jobb lenne, ha ő tenne valamit, hogy ez megszűnjön.