Mi volt a legdurvább, amit a testvéred tett veled?

Ötödikes voltam, mikor kiderült, hogy van egy komoly, krónikus betegségem. Sokáig voltam kórházban és utáltam, hogy mindenki velem foglalkozik, és ugyan elmondták az orvosok meg a szüleink is, hogy kizárt, hogy belehaljak, végig olyan érzésem volt, hogy azért ugrálnak körülöttem, mert meg fogok halni. Alig vártam, hogy visszamehessek az iskolába és pár barátomon kívül senkivel se akartam erről beszélni, mert a régi életemet akartam élni, amennyire csak lehet. De mire kijöttem a kórházból, a tesóm telekürtölte az iskolát azzal, mi bajom van és hogy valószínűleg meg fogok halni. Jöttek hozzám bőgve az osztálytársai, meg ölelgettek tök idegen felsősök a folyosón, a saját osztálytársaim meg elkezdtek egy játékot, hogy nézzék, "mikor akad fel a szemem", vagyis hogy nehogy akkor haljak meg, mikor velem vannak. Rengeteget sírtam emiatt, azt a tanévet teljesen tönkre is tette nekem tesóm, a szüleink bementek a suliba legalább a tanárokkal tisztázni, hogy NEM fogok meghalni, ne nyomasszanak ezzel, de míg el nem ballagtam mindig volt olyan tanár, aki nem engedett nekem valamit, mert ő nem kockáztatja meg, nehogy rosszul legyek és ott haljak meg a karjai között (pl nem vittek el egy jutalomkirándulásra, bár én is kitűnő voltam, nem ehettem a klubdélutánon azt, amit akartam, mert azt hitték, hogy ételtől leszek rosszul...). Sőt utána, mikor már a tesóm elballagott, volt aki a szememre hányta, hogy miért terjesztettem MAGAMRÓL, hogy halálos beteg vagyok, mikor nem is...

Én megutáltam a tesómat emiatt. Főleg, hogy felnőttkorunkban is volt, hogy random helyeken meg embereknek csak úgy mondta, hogy és ez itt a testvérem, ez és ez a baja, hagyjátok békén, mert nagyon súlyos az állapota (rohadtul nem súlyos az állapotom amúgy, gyógyszerekkel 100% egészséges életet tudok élni, semmiben sem korlátoz, de a tesóm ezt képtelen felfogni, meg azt is, hogy semmi köze hozzá).

9.

De mi a bajod, hogy ekkora cirkuszt váltott ki?